A mostani alkalommal a hőmársáklet igencsak a határon volt, 0 fok körül. Ez alatt én már nem szívesen bringázok, de most még ki szerettem vona használni az időt. Közben Harold is "felépült", legalábbis anynir, hogy tudjon tekerni. A kezét még nem tudja rendesen mozgatni, de a bicajozás már megy. Így akkor ketten vágtunk neki az útnak reggel fél kilenc körül, a fű még igencsak deres volt.
A terv az egy sima Pécsvárad betonon. Beöltözés után el is indultunk felfelé az akna felé, oda is a beton utat választottuk. Ahhoz képest a Harold igencsak jól ment, hogy kihagyott három hónapot, a külszini fejtés körül viszont megint előjött neki a szédüléses rosszulléte. 
Kicsit pihentünk a tetőn aztán továbbálltunk. Zobákpuszta környékén már havas volt az erdő, a műúton is csak a keréknyomokban olvadt el a hó. Ahogy mentünk feljebb Pusztabánya irányába, egyre nagyobb lett a hó is az úton is, kezdett csűszóssá válni a talaj. Szerencsér még nem volt vészes és a hőmérséklet miatt kicsit olvadt is, ezért még egész jól tapadtak a gumik. A tábor után kicsit bementünk az erdőbe is, arra a kis szakaszra ami levágja a kayart Pécsvárad felé. Ez kellett a lelkemnek még így, nehezebb volt tekerni ugyan de nem volt vészes, tetszett nekem nagyon. Az aszfaltra érve folytattuk utunkat tovább. A nap próbált átsütni a felhőkön, így egész érdekes hangulat volt az erdőnek, kis fényjátékkal dobta fel a szürke tájat. A Diós-kútnál a kanyar teljesen le volt fagyva, nehezen áltunk meg. Nem mentünk fel a forráshoz most, megnéztük a múltkori vihar által kicsavart fákat. A Zengőt megkerülve kiértünk a keleti feljáróhoz, ahol szépen el is tűnt a hó. Lefelé gurulás közben igencsak hideg volt a szél. A Dombay-tónál megálltunk egy percre, aztán a régi hatoson szépen hazatekertünk.
Kicsit pihentünk a tetőn aztán továbbálltunk. Zobákpuszta környékén már havas volt az erdő, a műúton is csak a keréknyomokban olvadt el a hó. Ahogy mentünk feljebb Pusztabánya irányába, egyre nagyobb lett a hó is az úton is, kezdett csűszóssá válni a talaj. Szerencsér még nem volt vészes és a hőmérséklet miatt kicsit olvadt is, ezért még egész jól tapadtak a gumik. A tábor után kicsit bementünk az erdőbe is, arra a kis szakaszra ami levágja a kayart Pécsvárad felé. Ez kellett a lelkemnek még így, nehezebb volt tekerni ugyan de nem volt vészes, tetszett nekem nagyon. Az aszfaltra érve folytattuk utunkat tovább. A nap próbált átsütni a felhőkön, így egész érdekes hangulat volt az erdőnek, kis fényjátékkal dobta fel a szürke tájat. A Diós-kútnál a kanyar teljesen le volt fagyva, nehezen áltunk meg. Nem mentünk fel a forráshoz most, megnéztük a múltkori vihar által kicsavart fákat. A Zengőt megkerülve kiértünk a keleti feljáróhoz, ahol szépen el is tűnt a hó. Lefelé gurulás közben igencsak hideg volt a szél. A Dombay-tónál megálltunk egy percre, aztán a régi hatoson szépen hazatekertünk.Szintemelkedés: 580 m
Kilóméteróra adatok:
mxs: 50 km/h
odo: 3061,4 km
dst: 34,45 km
tm: 2:06:48
avs: 16,2 km/h
További képek
Google Earth kml
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése