Újra remek idő lett a hét végére. Kicsit még beteg voltam ugyan, de muszáj volt kimennem kicsit az erdőbe. Sanos senki nem tartott velem, Haroldék kirándulni mentek. Elhatároztam, ha már ilyen jó napos idő van, akkor amennyit leeht erdőben fogok menni és kerülöm a beton utat.
Indulás előtt észrevettem, hogy kicsit lötyög a kulacstartóm, gyorsan visszamentem és meghúztam a csavarokat. Ez után Parcsin felé vettem az irányt. 
Felérve a dombra szép látvány fogadott a Hármas-heggyel és a Zengővel, készítettem is egy panoráma képet ami kicsit visszaadja a hangulatot. A tetőn haladva Kövestető felé a szokásos helyeken ált a víz és kikerülhetetlen sáros pocsolyák fogadtak. Bemelegítésként ezeket lekűzdöttem és innen már sejtettem, hogy lesz ma még sár. A kőbánya mellé érve szintén megálltam fényképezgetni kicsit, ritka alkalom ez a napos szép idő úgy, hogy jól látszanak a nagy kövek is az erdőben. Innen kis idő múlva felértem a szállodához és mentem tovább le az erdőben Zobákpuszta felé. Ez a szakasz igazán jó élmány volt most is, itt fékezés nélkül lehet száguldani lefelé. Az avar alatt megbújt egy-két kő és faág, de lendülettel ezeken probléma nélkül lehet haladni. A száguldozás közben egyszer csak hirtelen kicsapta jobbra a hátulját a bringa, aztán mintha misem történt volna haladtam tovább valami nagyon hangos kerepelő hang kíséretében. Gondoltam megállok és megnézem mi történt. 
Egy elég vastag faág akadt a küllők közé, ami egy pillanatra megfogta a hátsó kereket de aztán a küllők eltörhették. Azért az jó, hogy nem az első kerékbe akadt ez bele amiből szék zakó lett volna. Zobákra érve kis beton után egyből be az erdőbe vezetett az utam. Ez a rész nagyn kellemes volt, aztán jöttek a szivatások. Nagyjából tíz centi avar volt az úton, amitól igazán élvezetes volt ahol sima az út. De azért volt meglepi is: sár, kő, fa, árok, pocsolya. Egyszer-kétszer el is dobtam a bringát mert hirtelen besüllyedtem a sárba, vagy csak a kanyarban az eleje kicsúszott alólam. Ez azért nem tántorított el attól, hogy tempót menjek ezen az úton. Kiérve a Pap-rétre megkerestem az erdei utat ami Pusztabányára megy. Rövidesen meg is találtam, így újra avar és föld volt a lábam alatt. Igen kellemes ez az út, átvág a hegyen toronyiránt és nem kacskaringózik. Ebből kifolyólag szép kis emelkedők vannak, az egyiket nem is bírtam kitekerni most. Felérve a gerincre a jól megérdemelt gurulás következett és madártávlatból lehetett látni Pusztabányát is. Kiérve a táborhoz, ismét a betértem az erdőbe a szokásos útvonalon immár. Itt a Hárs-tetőig azért van egy-két küzdelmes rész, de mindíg jön utána kis pihi is. Felérve a lőtér széléhez feltűnően sok túrázót láttam, gondoltam jó idő van sokan kimozdulnak. lefelé a Diós-kút felé is sok emberrel találkoztam, még a forrásnál is. Töltöttem egy kis vizet és gondoltam lent Püspökszentlászlón kényelmesen megkajálok. Lefelé menet már csak kerülgetni tudtam az embereket, alíg lehetett haladni. leérve a templomhoz kiderült, hogy egy teljesítménytúra útvonalába csöppentem és ezért ez a sok ember. Hát nem is tudtam nyugodtan leülni és kajálni, mert tömeg volt a forrás körül.
Felérve a dombra szép látvány fogadott a Hármas-heggyel és a Zengővel, készítettem is egy panoráma képet ami kicsit visszaadja a hangulatot. A tetőn haladva Kövestető felé a szokásos helyeken ált a víz és kikerülhetetlen sáros pocsolyák fogadtak. Bemelegítésként ezeket lekűzdöttem és innen már sejtettem, hogy lesz ma még sár. A kőbánya mellé érve szintén megálltam fényképezgetni kicsit, ritka alkalom ez a napos szép idő úgy, hogy jól látszanak a nagy kövek is az erdőben. Innen kis idő múlva felértem a szállodához és mentem tovább le az erdőben Zobákpuszta felé. Ez a szakasz igazán jó élmány volt most is, itt fékezés nélkül lehet száguldani lefelé. Az avar alatt megbújt egy-két kő és faág, de lendülettel ezeken probléma nélkül lehet haladni. A száguldozás közben egyszer csak hirtelen kicsapta jobbra a hátulját a bringa, aztán mintha misem történt volna haladtam tovább valami nagyon hangos kerepelő hang kíséretében. Gondoltam megállok és megnézem mi történt. 
Egy elég vastag faág akadt a küllők közé, ami egy pillanatra megfogta a hátsó kereket de aztán a küllők eltörhették. Azért az jó, hogy nem az első kerékbe akadt ez bele amiből szék zakó lett volna. Zobákra érve kis beton után egyből be az erdőbe vezetett az utam. Ez a rész nagyn kellemes volt, aztán jöttek a szivatások. Nagyjából tíz centi avar volt az úton, amitól igazán élvezetes volt ahol sima az út. De azért volt meglepi is: sár, kő, fa, árok, pocsolya. Egyszer-kétszer el is dobtam a bringát mert hirtelen besüllyedtem a sárba, vagy csak a kanyarban az eleje kicsúszott alólam. Ez azért nem tántorított el attól, hogy tempót menjek ezen az úton. Kiérve a Pap-rétre megkerestem az erdei utat ami Pusztabányára megy. Rövidesen meg is találtam, így újra avar és föld volt a lábam alatt. Igen kellemes ez az út, átvág a hegyen toronyiránt és nem kacskaringózik. Ebből kifolyólag szép kis emelkedők vannak, az egyiket nem is bírtam kitekerni most. Felérve a gerincre a jól megérdemelt gurulás következett és madártávlatból lehetett látni Pusztabányát is. Kiérve a táborhoz, ismét a betértem az erdőbe a szokásos útvonalon immár. Itt a Hárs-tetőig azért van egy-két küzdelmes rész, de mindíg jön utána kis pihi is. Felérve a lőtér széléhez feltűnően sok túrázót láttam, gondoltam jó idő van sokan kimozdulnak. lefelé a Diós-kút felé is sok emberrel találkoztam, még a forrásnál is. Töltöttem egy kis vizet és gondoltam lent Püspökszentlászlón kényelmesen megkajálok. Lefelé menet már csak kerülgetni tudtam az embereket, alíg lehetett haladni. leérve a templomhoz kiderült, hogy egy teljesítménytúra útvonalába csöppentem és ezért ez a sok ember. Hát nem is tudtam nyugodtan leülni és kajálni, mert tömeg volt a forrás körül.Gyorsan ettem és indultam is tovább Hosszúhetény felé. Itt a köves rázós részen észrevettem, hogy a kulacstartóm újra kilazult. 
Reméltem, hogy bírja hazáig, ugyanis nem volt nálam szerszám amivel meg tudtam volna húzni. A falu végénél elkanyarodtam jobbra a Kis-tóti völgy irányába. Nos erre sem tekertem még és kíváncsian száguldoztam lefelé a füves úton. Leérve az erdőbe nagyon szép látvány fogadott, az út mellett egy patak csörgedezett szép vízesésekkel tarkítva. Itt csináltam is jópár fotót. Egy-két helyen itt már a durvábbik sár volt, de lendülettel át lehetett őket vészelni. Ezen a részen is találkoztam kirándulókkal, de már nem volt tömeg. Az úton rengeteg forrás volt, és a vízműnek is sok vízgyűjtó helye van kiépítve. Kis idő múlv kiértem újra Pusztabányára. Itt már a kulacstartóm nagyon le akart esni, ezért úgy döntöttem levezetésnek betonon gurulok haza. Kicsit jól is esett a végén a napozás és szépen a Petőfi-akna irányába hazagurultam.
Reméltem, hogy bírja hazáig, ugyanis nem volt nálam szerszám amivel meg tudtam volna húzni. A falu végénél elkanyarodtam jobbra a Kis-tóti völgy irányába. Nos erre sem tekertem még és kíváncsian száguldoztam lefelé a füves úton. Leérve az erdőbe nagyon szép látvány fogadott, az út mellett egy patak csörgedezett szép vízesésekkel tarkítva. Itt csináltam is jópár fotót. Egy-két helyen itt már a durvábbik sár volt, de lendülettel át lehetett őket vészelni. Ezen a részen is találkoztam kirándulókkal, de már nem volt tömeg. Az úton rengeteg forrás volt, és a vízműnek is sok vízgyűjtó helye van kiépítve. Kis idő múlv kiértem újra Pusztabányára. Itt már a kulacstartóm nagyon le akart esni, ezért úgy döntöttem levezetésnek betonon gurulok haza. Kicsit jól is esett a végén a napozás és szépen a Petőfi-akna irányába hazagurultam.Kilóméter óra adatok:
mxs: 60,0 km/h
odo: 2998,8 km
dst: 33,10 km
tm: 2:32:18
avs: 13,0 km/h
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése