Még a kertvárosi buszmegállóban elbizonytalanodtunk a Nikivel, hogy hová is kell menni, ugyanis találkoztunk a Földes Bélával, aki szintén egy túrára indult ami a zsongorkő felé ment és szintén 12 km volt, csak ő patacsi indulásról beszélt. Felhívtam a Yanoo-t, hogy adja meg a Szabi számát, akitől mi a túrát hallottuk, hogy a bizonytalanságunkat eloszlassuk. Végülis kiderült, hogy a Béla egy másik túrára megy és nekünk valóban az égervölgyi parkolóból kell indulnunk.
Az 1-es járaton a Nikivel és a Diával kimentünk uránba, ahol kis várakozás után a 22-es busszal kimentünk az égervőlgyi parkolóhoz. Nemsokkal 9 után el is indultunk vagy harmincadmagunkal.. A csapatból csak a Szabi, a Szilvi és a Virág volt ismerős, illetve a Diának a Zsolt.
Nem haladtunk lassan, de mégis 3 és fél óra alatt értünk el a Pálos kolostor romokhoz, ami 8 és fél km volt. A hegy déli részén mentünk és a Babás szerkövek voltak, az első igazi látnivaló, ami a Zsongorkő alatt van. Innen mentünk sziklamászásban fel a Zsongorkőig, ahonnan a megszokott gyönyörű kilátás fogadott minket.
A Pálos kolostori romoknál felmentünk a kis toronyba is fel akartunk menni, de a Niki mikor felnézett, a szűk járatra egy gyengusz kis létrával, rögtön meggondolta magát. Végül kis rábeszélés után felmentünk, de a Dia lentmaradt, kitudjamiért.. A toronyból egész szép kis kilátás nyílt főleg észak felé ugye. Miután leevickéltünk, ettünk kicsit, majd nagy csinnadratta közepette elbúcsuztunk a többiektől, mondván, hogy mi megyünk tovább másik úton Orfű felé, Ők meg ugye vissza a parkolóba. Kerestük a kék csíkot, és mire 2 perc múlva megtaláltuk, a többiek is felkeltek és már útra is keltek. A KÉK CSÍKON.. :) Szóval vicces volt, hogy a társaság egyik pillanatban még a földön hever kómásan mikor elindulunk és mire megtaláljuk a jelzést, pik-pak már elöttünk is vannak. Mint kiderült egy darabig még együtt megyünk, ekkor már 1 óra volt.
A következő szétválópontnál viszont már tényleg különváltunk és csak hárman mentünk tovább Orfű felé. Ez az út nagyon jól nézett ki a beszűrődő napfénytől, de sajnos a képek nem adják vissza. Többször átkeltünk kis patakokon, több forrást meglátogattunk és elég jól haladtunk. Az Achilles víznyelő környékén átmentünk az Orfű felé vezető műúton és a Remeterét felé vettük az irányt. A büdös kúti kulcsosháznál megálltunk, falatoztunk picit, majd továbbmentünk. Próbáltunk iramosan menni, mert, ha nem sietünk, az út végét a sötét erdőben kell megtenni..
A remeteréten kis térképnézegetés után kitaláltuk, hogy megyünk pár métert a jelzett úton, majd átvágunk egyenesen egy másik jelzett útig. Persze a jelöletlen utat nem találtuk meg, így a jelzett úton mentünk. Itt a következő helyen szintén kitaláltuk, hogy a jelöletlen úton megyünk le a kismélyvölgyi útra, hogy ne kelljen visszafelé menni. Ekkor már tök sötét volt. Egy darabig egész jó kis út volt, de egyszer csak átváltott valami roppant meredek vízmederszerű dologgá, ahol lépni nem, de csúszni azt lehetett.. Mint kiderült, a nagy sötétben nem vettük észre hogy közben az út elkanyarodott, de mivel láttuk az úton a fényeket, a vízmedres utat hagytuk a fenébe és a fények felé vettük az irány. Pár perc alatt ki is jutottunk az útra, ahonnan már a betonút vezetett ki a buszmegállóba. A buszra szerencsére nem kellett sokat várni, fél hat után jött is. Pik-pak beértünk és már suhantunk is haza az egyessel...
Kilóméter adatok:
odo: 168811,4 km
dst: 21 km
tm: 8:10:00
avs: 2,5 km/h
További képek
Térkép
Google Earth kml
Sportstracker
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése