A mai alkalomra is egyedül maradtam. Az idő káprázatos volt, novemberben 21 fok az igencsak jónak számít. Induláskor még nem tudtam merre fogok menni, most Gubér felé vettem az irányt. Még a faluban haladva érzetem, hogy ez a nap nem a világcsúcsok napja már ami a teljesítményemet illeti. A víztoronynál már fáradt voltam, ami kb két kilóméterre van a kapunktól. 
A falu utáni rész igencsak sáros volt, a múlt heti esőtől a föld kicsit sem szikdat. Próbáltam újra összehozni egy-két jó fotót, de persze most már merülőben volt a fényképezőgép aksija és pótaksi meg nem volt nálam. Miért is lenne ilyenkor, amikor páramentes szikrázó napsütés van pont idális a fényképezésre, na mindegy. A külszini fejtés mellett igencsak módjával szeltem az aszfaltot, úgy éreztem mintha már harminc kilómétert tekertem volna. Mikor átértem Zobákpusztára, a betonon indultam Pusztabánya felé és csak egy kis szakaszra mentem az erdőbe. Pap-rét után is maradtam a műúton. Fent a szamócázós kanyarban szép kilátás fogadott, gondoltam csinaálok egy-két jó képet, na itt merült le a fényképezőgépem. Gondoltam a telefonra is, de azzal esélytelen tájképeket csinálni. Szépen legurultam a táborig, itt az erdőn át levágtam egy kis részt és a betonon mentem a Diós-kútig. Út közben érdekes jelenségeket tapasztaltam: erős szél fújt végig, de voltak olyan részek ahol toális szélcsend uralkodott és a fejem felett 4-5 méterrel már viharos szél volt újra. Most nem mentem fel a forráshoz, úgy határoztam, hogy lemegyek Püspökszentlászlóra és ott pihenek kicsit. Lefelé menet már gyanús volt, rengeteg fa feküdt kidőlve, nagy szél lehetett errefelé. Takarítva sem volt még, a hátamon a bringával kellett átmászni egy helyen. Lefelé kb tíz centi avar borította a köves faágakkal teli utat. Én ugye azt vallom, hogy az ilyen úton lendületből kell közlekedni, akkor nincs annyi bukdácsolás nem esik el az ember. Ez az elmélet eddig egész jól működött, de most jött egy kivétel: meg kellett állnom. Na ez nem sikerült, illetve a cangának igen de én továbbmentem a levegőben. 
A tompa puffanás után kb öt métert csúszhattam még. Szerencsémre az avar és a felázott puha föld miatt olyan volt mintha tollpárnára estem volna. Egy két apró karcoláson kívűl semmi bajom nem lett, persze tiszta sár volt a bal oldalam és kezem, mert a felsőm ujja felcsúszott a surlódástól. Kicsit üldögéltem az avarban, aztán feltápászkodtam, összeszedtem a bringát és gurultam tovább a falu felé. Szerencsére senki sem volt most, nyugotan le tudtam ülni és falatoztam egyet. Innen leszáguldottam Hosszúhetényfelé, áttekertem a falun és Hird felé vettem az irányt betonon. Hirdnél még azért átvágtam a földes úton, amitől még sárosabb lettem a végén lévő hatalmas pocsolyáktól. Hazaérve még csináltam egy "művész" képet a bringámról, tetszet ahogy felverődött rá a sár, aztán lemostam a bringát. Úgy vélem az idén már csak betonon lesz lehtőség az erdei bringázásra.
A falu utáni rész igencsak sáros volt, a múlt heti esőtől a föld kicsit sem szikdat. Próbáltam újra összehozni egy-két jó fotót, de persze most már merülőben volt a fényképezőgép aksija és pótaksi meg nem volt nálam. Miért is lenne ilyenkor, amikor páramentes szikrázó napsütés van pont idális a fényképezésre, na mindegy. A külszini fejtés mellett igencsak módjával szeltem az aszfaltot, úgy éreztem mintha már harminc kilómétert tekertem volna. Mikor átértem Zobákpusztára, a betonon indultam Pusztabánya felé és csak egy kis szakaszra mentem az erdőbe. Pap-rét után is maradtam a műúton. Fent a szamócázós kanyarban szép kilátás fogadott, gondoltam csinaálok egy-két jó képet, na itt merült le a fényképezőgépem. Gondoltam a telefonra is, de azzal esélytelen tájképeket csinálni. Szépen legurultam a táborig, itt az erdőn át levágtam egy kis részt és a betonon mentem a Diós-kútig. Út közben érdekes jelenségeket tapasztaltam: erős szél fújt végig, de voltak olyan részek ahol toális szélcsend uralkodott és a fejem felett 4-5 méterrel már viharos szél volt újra. Most nem mentem fel a forráshoz, úgy határoztam, hogy lemegyek Püspökszentlászlóra és ott pihenek kicsit. Lefelé menet már gyanús volt, rengeteg fa feküdt kidőlve, nagy szél lehetett errefelé. Takarítva sem volt még, a hátamon a bringával kellett átmászni egy helyen. Lefelé kb tíz centi avar borította a köves faágakkal teli utat. Én ugye azt vallom, hogy az ilyen úton lendületből kell közlekedni, akkor nincs annyi bukdácsolás nem esik el az ember. Ez az elmélet eddig egész jól működött, de most jött egy kivétel: meg kellett állnom. Na ez nem sikerült, illetve a cangának igen de én továbbmentem a levegőben. 
A tompa puffanás után kb öt métert csúszhattam még. Szerencsémre az avar és a felázott puha föld miatt olyan volt mintha tollpárnára estem volna. Egy két apró karcoláson kívűl semmi bajom nem lett, persze tiszta sár volt a bal oldalam és kezem, mert a felsőm ujja felcsúszott a surlódástól. Kicsit üldögéltem az avarban, aztán feltápászkodtam, összeszedtem a bringát és gurultam tovább a falu felé. Szerencsére senki sem volt most, nyugotan le tudtam ülni és falatoztam egyet. Innen leszáguldottam Hosszúhetényfelé, áttekertem a falun és Hird felé vettem az irányt betonon. Hirdnél még azért átvágtam a földes úton, amitől még sárosabb lettem a végén lévő hatalmas pocsolyáktól. Hazaérve még csináltam egy "művész" képet a bringámról, tetszet ahogy felverődött rá a sár, aztán lemostam a bringát. Úgy vélem az idén már csak betonon lesz lehtőség az erdei bringázásra.Kilóméter óra adatok:
mxs: 44,5 km/h
odo: 3027,0 km
dst: 28,10 km
tm:1:39:09
avs: 17,0 km/h
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése