Már jó ideje esős idő volt, ennek ellenére elhatároztam, hogy a héten mindenképpen erdei út lesz a cél. Óbánya volt az elsődleges, de aztán jött Orfű. Szombat éjjel még próbáltam utat tervezni, nem sok sikerrel. Egy nagyjábóli utitervem volt. Harold vállakozott csak erre az útra, Csabi is jelezte szándékát, de előző nap sok volt neki a bringázás így ő nem jött. Reggel fél kilenc után indultunk útnak.
Az útirány Somogy volt, fel a falun keresztül a galambkilövő irányába. Ez az út egy jó bemelegítés. Eztán Rücker-akna után letértünk a betonról a kék jelzésre. Itt eléggé sáros volt az út, de még azért tekerhető. Egy-két nagyobb iszapos pocsolyát kellett gyalog kerülni csak. 
Ez az út kivezetett minket Árpád-tetőre a Mecsextrém parkhoz. Itt kiérve a főútra kis keresgélés után meglett ismét a kék csík. Inne egy kellemes út fogadott minket, puha avarral és szép látvánnyal. Épp medvehagymavirágzás is volt. Itt szépen tekergőztünk egészen a Tripamer fánál lévő elágazásig. Innen indult az út lefelé a völgybe Melegmány irányába. Itt az út meredeken megy lefelé, keskeny és az ember melett egy kisebb szakadék is húzódik. Jó kis adrenalin termelő rész. A száguldozást egy patak állítja meg, amin keskeny pallón lehet átkelni és utána lépcsőn lehet folytatni csak az utat. Innen egy kicsit őserdős feeleing lesz urrá az emberen, elég sok a kidőlt fa az úton ezért macera haladni. Az utolsó keresztben lévő fa viszont jol ézett ki, Harold rögtönzött is egy kis cirkuszi mutatványt az átkelésell kapcsolatban. Erről lett is egy vicces videó. Következett egy kis Réka-völgyes feeling is, csalán és társai. 
Itt egy kereszteződéshez értünk, ahol dilemmába estem az útiránnyal kapcsolatban.
Ez az út kivezetett minket Árpád-tetőre a Mecsextrém parkhoz. Itt kiérve a főútra kis keresgélés után meglett ismét a kék csík. Inne egy kellemes út fogadott minket, puha avarral és szép látvánnyal. Épp medvehagymavirágzás is volt. Itt szépen tekergőztünk egészen a Tripamer fánál lévő elágazásig. Innen indult az út lefelé a völgybe Melegmány irányába. Itt az út meredeken megy lefelé, keskeny és az ember melett egy kisebb szakadék is húzódik. Jó kis adrenalin termelő rész. A száguldozást egy patak állítja meg, amin keskeny pallón lehet átkelni és utána lépcsőn lehet folytatni csak az utat. Innen egy kicsit őserdős feeleing lesz urrá az emberen, elég sok a kidőlt fa az úton ezért macera haladni. Az utolsó keresztben lévő fa viszont jol ézett ki, Harold rögtönzött is egy kis cirkuszi mutatványt az átkelésell kapcsolatban. Erről lett is egy vicces videó. Következett egy kis Réka-völgyes feeling is, csalán és társai. 
Itt egy kereszteződéshez értünk, ahol dilemmába estem az útiránnyal kapcsolatban.Egy túrázó el is mondta, hogy melyik úton mit találunk és ha az eredeti utat követjük, akkor ott nehezen tudunk majd bringával átkelni. Így hát ilindultunk a piros +-en Mánfa irányába. Mikor felértünk a tetőre egy műút fogadott minket és az eddigi jelzésünk eltűnt. Gondoltuk, biztos észak-nyugat irányba lehet, mert nagyjából ezt az irányt kellett volna tartanunk. De a beton út egyszer csak véget ért,és sehol egy jelzés egy erdei úton kívül semmi. Ezért gondoltuk hát, hogy visszafordulunk és keresünk utat. Visszatértünk a kiinduló pontra. Itt a telefonomban próbáltuk megkeresni a térképen, hogy hol is vagyunk. Mint később kiderült, nagyon rossz úton voltunk, ráadásul a térképen is rosszul tájoltuk be a pozíciónkat. Ott azon a helyen azt hittük, hogy jó helyen vagyunk, csak a + helyett o van a továbbiakban. El is indultunk, ez az út levitt minket a Jószerencsét-forráshoz. 
Itt legaléább tudtunk vizet vételezni. Innen sehogy sem találtuk az utat, az erdőn át keresztbe mentünk, míg végül kijutottunk újra a műútra. Itt akkor elindultunk a másik irányba és hát éreztük, hogy rossz az irány mégis mentünk egy darabig. Amikor már nagyon gyanús lett a dolog, visszafordultunk. Ismét visszatértünk a kezdeti ponthoz. Itt voltak kirándulók, őket is kérdezgettük, hogy merre tudunk eljutni Vágotpusztaára. Sajnos ők sem tudtak segíteni. Elmentünk újra a beton út végéig és innen elindultunk lefelé. Nemsokára kezdtünk rájönni, hogy hol is vagyunk. A kőlyuki betérőnél voltunk. Itt megtaláltuk azt a jelzést, amin érkeznünk kellett volna. Kis bizonytalankodás után, azért meglett az útvonal az eredeti célpont felé. Nem is akármilyen út volt, elég sokat kellett tólni, nagyon meredek volt, sáros kicsit és köves. Egészen Vágotpusztáig felfelé kellett menni szinte. Szép út volt, de sokszor gyalogosan tudtuk csak haladni. Amikor kiértünk, megláttuk az utat közvetlen Orfűre. Itt el is döntöttük, hogy nem megyünk el még Magyarhertelendre, hanem ahogy lehet érjünk le a tópartra. Már magam előtt lebegett a jéghideg citromos Radler. Az út innen kijelölt erdei bicikliútvonal volt. Ehhez képest elég nehezen járható, sok nyomvájúval és kemény megszáradt sárral volt tarkítva. Sokáig tartott a zötykölődés, míg végül kiértünk Bános felső részéhez. Innen hamar legurultunk a C szektor parkolójába, a büféhez.
Mikor felértünk a tetőre egy műút fogadott minket és az eddigi jelzésünk eltűnt. Gondoltuk, biztos észak-nyugat irányba lehet, mert nagyjából ezt az irányt kellett volna tartanunk. De a beton út egyszer csak véget ért,és sehol egy jelzés egy erdei úton kívül semmi. Ezért gondoltuk hát, hogy visszafordulunk és keresünk utat. Visszatértünk a kiinduló pontra. Itt a telefonomban próbáltuk megkeresni a térképen, hogy hol is vagyunk. Mint később kiderült, nagyon rossz úton voltunk, ráadásul a térképen is rosszul tájoltuk be a pozíciónkat. Ott azon a helyen azt hittük, hogy jó helyen vagyunk, csak a + helyett o van a továbbiakban. El is indultunk, ez az út levitt minket a Jószerencsét-forráshoz. 
Itt legaléább tudtunk vizet vételezni. Innen sehogy sem találtuk az utat, az erdőn át keresztbe mentünk, míg végül kijutottunk újra a műútra. Itt akkor elindultunk a másik irányba és hát éreztük, hogy rossz az irány mégis mentünk egy darabig. Amikor már nagyon gyanús lett a dolog, visszafordultunk. Ismét visszatértünk a kezdeti ponthoz. Itt voltak kirándulók, őket is kérdezgettük, hogy merre tudunk eljutni Vágotpusztaára. Sajnos ők sem tudtak segíteni. Elmentünk újra a beton út végéig és innen elindultunk lefelé. Nemsokára kezdtünk rájönni, hogy hol is vagyunk. A kőlyuki betérőnél voltunk. Itt megtaláltuk azt a jelzést, amin érkeznünk kellett volna. Kis bizonytalankodás után, azért meglett az útvonal az eredeti célpont felé. Nem is akármilyen út volt, elég sokat kellett tólni, nagyon meredek volt, sáros kicsit és köves. Egészen Vágotpusztáig felfelé kellett menni szinte. Szép út volt, de sokszor gyalogosan tudtuk csak haladni. Amikor kiértünk, megláttuk az utat közvetlen Orfűre. Itt el is döntöttük, hogy nem megyünk el még Magyarhertelendre, hanem ahogy lehet érjünk le a tópartra. Már magam előtt lebegett a jéghideg citromos Radler. Az út innen kijelölt erdei bicikliútvonal volt. Ehhez képest elég nehezen járható, sok nyomvájúval és kemény megszáradt sárral volt tarkítva. Sokáig tartott a zötykölődés, míg végül kiértünk Bános felső részéhez. Innen hamar legurultunk a C szektor parkolójába, a büféhez.A Gyuri és a Szöszi is pont lent volt. Eléggé kiéhezet arcot vághattunk, mert egyből meghívtak minket egy hambira és a várva várt citromos Radlerra. Eldumáltuk kicsit az időt, délután kettő körül indultunk vissza.
Visszafelé nem volt útvonaltervünk, csak a minnél gyorsabban hazaérés. Nézegettünk térképet, de végül arra jutottunk, h ogy Remete-rétre feltekerünk a főúton. Ez után kerestünk erdei utat a réten lévő nagy túristatérképen. Meg is terveztük a hazafelé útvonalat. Itt is azért belefutottunk egy kis bringa tolásba, a sziklás meredek ösvényen. Ezt lekűzdve már jóféle erdei utakon gurultunk, míg újra kiértünk a betonra. Ez már a Lapist és Árpád-tetőt összekötő út volt. Itt jól lehetett gurluni lefelé. Egy részen azért elmentünk be az erdőbe, ebből pedig egy jó kis kitérő lett. Legalábbmegnéztünk egy túristaházat. Az út újra kivezetett a betonra. Ezek után már nem próbálkoztunk semmivel, szépen tekertünk a tetőig. Itt keresztezve a főutat, István-akna felé haladtunk, majd azt elhegyva leértünk Somogyba. Már a faluban hazafelé, sikerült egy defektet összeszednem, így még tólhattam is levezetés képpen a bringát.
Ha nem is sikerült ez alkalommal a tervet teljesíteni, arra jó volt, hogy tudjuk a követlező alkalommal merre kell menni.
Szintemelkedés: 1119 m
Kilóméter óra adatok:
mxs: 65 km/h
odo: 2261,8 km
dst: 52,65 km
tm: 4:05:37
avs: 12,8 km/h
További képek
Google Earth kml
Nokia sportstracker
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése