A heti bringázás adag helyett, szóba jött a kirándulás. A Viktor említette, hogy már régen volt bicajozni, de este nem akar jönni. Innen indult az, hogy akkor menjünk este kirándulni és akkor Ő is jön (úgy tűnik rossz információáramlás miatt végül nem jött). Így akkor egy Zengő körséta lett a terv, a tetőn szalonasütéssel egybekötve. Voltak is jelentkezők a túrára, de persze végül azért lemorzsolódtak páran. Akik rész vettek: Niki, Harold, Dia, Ildikó, Viktor, CH, Balázs, Yanoo.
Most Én késtem kicsit, így a megbeszélt 22 órás induláshoz képest negyed órát csúsztunk. 
Sajnos a pálinka most otthon maradt, így mindenféle serkentő nélkül nekiláttunk az éjszakának. Püspök- szentlászló felé mentünk az odavezető hivatalos úton. Kicsit hűvös volt az idő, de nem volt hideg épp kellemes. Niki nagyon elemében volt, végig beszélt szinte megállás nélkül ennek nagyrésze a "kutyakaja" utáni könyörgés volt. CH és Balázs mentek előre, törték az utat, Én próbáltam idegenvezetni Ildikónak és Viktornak. Lassan elértünk Püspökszentlászló végéhez, itt vége a kavicson sétának és jön a puhább földes talaj. Ezen a szakaszon 2 teljesen eltérő útviszony uralkodik. Egy részen szép sima avarral borított ösvényen haladunk, a másik része pedig vizes és görönygyös. Sötétben az ember itt botladozik kicsit. Felérve a műútra, kicsit megálltunk pihenni. Viktor volt a legjobban elszokva az ilyen mozgastól, jól jött neki egy kis lazítás a hosszú meredek előtt. Továbbindulva kicsit féltünk Harolddal attól, hogy nagy sár lesz itt, mert a múlt héten bringával nem tudtuk megtenni ezt az utat. Szerencsére nem votl vészes egy-két sárosabb rész volt csak. Megálltunk kicsit az északi útnál is, de most sem próbálkoztunk meg arra menni. Pár perc után már el is érkeztünk az észak-keleti úthoz. Sajnos kicsit összejárták ezt is az erdészeti gépek, de szerencsére csak az elején voltak nagy nyomvájúk. 
Itt felfelé a Viktornak a térde már nagyon ki volt. Sűrűn meg kellett állni pihenni neki. A többiek előrementek, Ildikó és Én megvártam Őt. Azért lassacskán mi is felértünk a gerincre a menedékházhoz. Itt is pihetünk egy kicsit, innen már nem volt sok hátra.
Mikor felértünk a tetőre, a többiek már kipakolták a cuccaikat. Én is kipakoltam a kaját és a gyújtóst is., majd Harold segítségével meggyújtottam a tüzet. Ez után nekiláttam fát gyűjteni a tűzhöz. Mostanában takaríthatták ki az erdőt, mert szinte alíg hevert fa a földön. Azért sikerült találni annyit amennyi elég volt a szalonnasütéshez. Közben CH és Balázs nyársbotokat gyártottak. A tűz hamar begyulladt, de még várni kellett volna, hogy legyen jó sok parázs. Sokkan már nem bírták az éhezést, és nekiláttak a tűzben szalonnát sütni. Mindenki sütögetett a maga ízlésének megfelelően. Közben beszélgettünk és az idő hamar elszaladt.
Előkerültek a sütuik is. Ildikóék fánkot hoztak, Haroldék meg mindenféle süteményt. Ezekből is belakmározott a társaság. Lassan készülődni kellett, Én még felmentem a kilátóba körülnézni kicsit. Szépen ragyogtak a csillagok, és a környező városok fényei is vibráltak. A tüzet leöntöttük vízzel, de maradt még kis parázs és egy félig izzó fa is. Ezt lepisiltük hárman CH, Balázs és Én.
Elindultunk lefelé a szokásos nyugati úton. Már kicsit álmosító volt az idő, fél három küröl járhatott. Lefelé találkoztuk egy bácsival, aki szintén túrázott egyedül fel a Zengőre. Az elágazás előtt láttam sok-sok zsenge medvehagymát és Nikivel elkezdtunk szedni belőle. Harold elsietett a többiek után, mer úgy érezte nem várnak meg az elágazásnál és rossz irányba fognak menni. A sejtése be is igazolódott, már jóval elhagyták a kereszteződést. Amíg vártuk őket, Nikivel újabb adag hagymát szedtünk. Az út innen kicsit kellemetlen, sok kő és fa miatt bukdácsol kicsit az ember. Kis idő múlva kiértünk újra a köves útra, itt eléggé hűvös levegő fogadott minket, de szerencsére pár perc alatt újra a parkolóban voltunk. Gyors elköszönés után mindenki hazasietett.
Sajnos a pálinka most otthon maradt, így mindenféle serkentő nélkül nekiláttunk az éjszakának. Püspök- szentlászló felé mentünk az odavezető hivatalos úton. Kicsit hűvös volt az idő, de nem volt hideg épp kellemes. Niki nagyon elemében volt, végig beszélt szinte megállás nélkül ennek nagyrésze a "kutyakaja" utáni könyörgés volt. CH és Balázs mentek előre, törték az utat, Én próbáltam idegenvezetni Ildikónak és Viktornak. Lassan elértünk Püspökszentlászló végéhez, itt vége a kavicson sétának és jön a puhább földes talaj. Ezen a szakaszon 2 teljesen eltérő útviszony uralkodik. Egy részen szép sima avarral borított ösvényen haladunk, a másik része pedig vizes és görönygyös. Sötétben az ember itt botladozik kicsit. Felérve a műútra, kicsit megálltunk pihenni. Viktor volt a legjobban elszokva az ilyen mozgastól, jól jött neki egy kis lazítás a hosszú meredek előtt. Továbbindulva kicsit féltünk Harolddal attól, hogy nagy sár lesz itt, mert a múlt héten bringával nem tudtuk megtenni ezt az utat. Szerencsére nem votl vészes egy-két sárosabb rész volt csak. Megálltunk kicsit az északi útnál is, de most sem próbálkoztunk meg arra menni. Pár perc után már el is érkeztünk az észak-keleti úthoz. Sajnos kicsit összejárták ezt is az erdészeti gépek, de szerencsére csak az elején voltak nagy nyomvájúk. 
Itt felfelé a Viktornak a térde már nagyon ki volt. Sűrűn meg kellett állni pihenni neki. A többiek előrementek, Ildikó és Én megvártam Őt. Azért lassacskán mi is felértünk a gerincre a menedékházhoz. Itt is pihetünk egy kicsit, innen már nem volt sok hátra.Mikor felértünk a tetőre, a többiek már kipakolták a cuccaikat. Én is kipakoltam a kaját és a gyújtóst is., majd Harold segítségével meggyújtottam a tüzet. Ez után nekiláttam fát gyűjteni a tűzhöz. Mostanában takaríthatták ki az erdőt, mert szinte alíg hevert fa a földön. Azért sikerült találni annyit amennyi elég volt a szalonnasütéshez. Közben CH és Balázs nyársbotokat gyártottak. A tűz hamar begyulladt, de még várni kellett volna, hogy legyen jó sok parázs. Sokkan már nem bírták az éhezést, és nekiláttak a tűzben szalonnát sütni. Mindenki sütögetett a maga ízlésének megfelelően. Közben beszélgettünk és az idő hamar elszaladt.
Előkerültek a sütuik is. Ildikóék fánkot hoztak, Haroldék meg mindenféle süteményt. Ezekből is belakmározott a társaság. Lassan készülődni kellett, Én még felmentem a kilátóba körülnézni kicsit. Szépen ragyogtak a csillagok, és a környező városok fényei is vibráltak. A tüzet leöntöttük vízzel, de maradt még kis parázs és egy félig izzó fa is. Ezt lepisiltük hárman CH, Balázs és Én.Elindultunk lefelé a szokásos nyugati úton. Már kicsit álmosító volt az idő, fél három küröl járhatott. Lefelé találkoztuk egy bácsival, aki szintén túrázott egyedül fel a Zengőre. Az elágazás előtt láttam sok-sok zsenge medvehagymát és Nikivel elkezdtunk szedni belőle. Harold elsietett a többiek után, mer úgy érezte nem várnak meg az elágazásnál és rossz irányba fognak menni. A sejtése be is igazolódott, már jóval elhagyták a kereszteződést. Amíg vártuk őket, Nikivel újabb adag hagymát szedtünk. Az út innen kicsit kellemetlen, sok kő és fa miatt bukdácsol kicsit az ember. Kis idő múlva kiértünk újra a köves útra, itt eléggé hűvös levegő fogadott minket, de szerencsére pár perc alatt újra a parkolóban voltunk. Gyors elköszönés után mindenki hazasietett.
További képek
Nokia sportstracker odafelé
Google Earth kml odafelé
Nokia sportstracker visszafelé
Google Earth kml visszafelé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése