A mostani alkalmat sok bizonytalanság előzte meg. Ami adott volt, hogy este tudunk csak menni. A terv szomba este volt, de az időjárási előrejelzés esőt jósolt. Így először csütörtök estére próbáltuk meg átteni az időpontot, de még nem éreztem jól magam. Pénteken általában más elfoglaltságom van, de az most elmaradt, ezért hirtelen jött ötletként ezt az estét választottuk. Harolddal ketten indultunk el este kilenc óra körül. Sokat vaciláltam az öltözéken, se hideg nem volt se meleg, a hőmérő szerint 14 fok. Az idő nem volt szeles, néha jött kis meleg fuvallat. Az uticél sem volt még eldöntve, Én határozatképtelen voltam, ezért a Harold kezébe került a döntés.
Elindultunk a szokásos Petőfi-akna irányba, közben a Harold gondolkozott az uticél ügyében. Olyan utat szeretett volna, amerre még nem jártunk. Most viszonylag hamar elvetettük a sötétben ismeretlen úton az erdőben kószálást. Így akkor a Zengőt választotta célpontnak.
Nem igazán volt most formában, de azt mondta, hogy nem baj majd pihen ha nem bírja. Egész hamar elértünk a Diós-kúthoz. Itt megálltunk vizet vételezni. Próbáltunk fényképezni is, de igazából egyik telefon sem volt a helyzet magaslatán sötétben. Eztán megbeszéltük, hogy elmegyunk arra amerre a múlt alkalommal gyalog túráztunk. Egy részen felfelé úgyis tólni kell, akkor legyen az északi és a keletei közti út. A műútról le is tértünk az erdőbe, de pár méter után kiderült, hogy igencsak sáros a talaj és elég nehéz tekerni. Inkább visszamentünk a betonra és átgurultunk a gerincre Pécsvárad irányába. Innen felfelé a szokásos út fogadott minket, szép komótosan tekertünk. Nem volt sáros sem az út így este nem is látja az ember menyni van vissza, érzésem szerint hamar felértünk az útelágazáshoz. Itt van aza pont, ahol az ember összeszedi magát és megpróbál tekerni a meredek kövesen felfelé ameddig bír. Ez így is volt, aztán kezdődött a bringa tolás. Ez most fárasztóbb érzés volt, mint szokott lenni. Lehet, hogy az éjjeli fáradtság is hozzátett, éjfél körül lehetett az idő mire felértünk. Most kivételesen nem mentünk fel a kilátóba. Megettünk az izomszeletet, vagyis inkább csak Én, a Haroldnak hasfájási problémai akadtak.
Nem igazán volt most formában, de azt mondta, hogy nem baj majd pihen ha nem bírja. Egész hamar elértünk a Diós-kúthoz. Itt megálltunk vizet vételezni. Próbáltunk fényképezni is, de igazából egyik telefon sem volt a helyzet magaslatán sötétben. Eztán megbeszéltük, hogy elmegyunk arra amerre a múlt alkalommal gyalog túráztunk. Egy részen felfelé úgyis tólni kell, akkor legyen az északi és a keletei közti út. A műútról le is tértünk az erdőbe, de pár méter után kiderült, hogy igencsak sáros a talaj és elég nehéz tekerni. Inkább visszamentünk a betonra és átgurultunk a gerincre Pécsvárad irányába. Innen felfelé a szokásos út fogadott minket, szép komótosan tekertünk. Nem volt sáros sem az út így este nem is látja az ember menyni van vissza, érzésem szerint hamar felértünk az útelágazáshoz. Itt van aza pont, ahol az ember összeszedi magát és megpróbál tekerni a meredek kövesen felfelé ameddig bír. Ez így is volt, aztán kezdődött a bringa tolás. Ez most fárasztóbb érzés volt, mint szokott lenni. Lehet, hogy az éjjeli fáradtság is hozzátett, éjfél körül lehetett az idő mire felértünk. Most kivételesen nem mentünk fel a kilátóba. Megettünk az izomszeletet, vagyis inkább csak Én, a Haroldnak hasfájási problémai akadtak.Lefelé a szokásos nyugati oldalt választottuk. Így este sajnos nem lehet kiélvezni ezt a hosszan tartó lefelé gurulást. A fékem is bekoszolódott, nagy hangal tudatva a gyenge fékhatást.
Mikor megálltam, hogy ezen javítsak a tipikus "baloldalon pedál kiold és jobbra eldől" pózt vettem fel.Szerencsére a föld puha volt, és nem ütöttem meg magam komolyabban. Kicsivel lejjebb az elágazásnál úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a másik úton Hosszúheténybe. Ezzel legalább teljesült a Harold kívánsága, miszerint olyan úton mentünk ahol még eddig nem. Az viszont biztos, hogy ezen az úton többet nem megyünk. Végig nyomvályúban kellett araszolgatni amit az erdészeti gépek jártak ki. Amikor kiértünk az erdőből, egy szántóföldön találtuk magunkat a falutól nem messze. Innen is elég sok idő volt, mire beértünk, a kezünket szétrázta a rossz minőségű út és felüdülésként éltük meg az aszfaltot. Kövestetőre szép egyenletes tempóban mentünk fel. Innen a Vasas-forrás felé gurultunk le Zobákpuszta felé. Ez a szakasz most is jó volt, itt nem járnak autók sima széles erdei földút jo sok avarral. Kiérve a beton útra arra mentünk innen már amerre jöttünk is. Hazaérve már csak 8 fok volt, éreztem is az ujjaimon, hogy hideg van.
Mikor megálltam, hogy ezen javítsak a tipikus "baloldalon pedál kiold és jobbra eldől" pózt vettem fel.Szerencsére a föld puha volt, és nem ütöttem meg magam komolyabban. Kicsivel lejjebb az elágazásnál úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a másik úton Hosszúheténybe. Ezzel legalább teljesült a Harold kívánsága, miszerint olyan úton mentünk ahol még eddig nem. Az viszont biztos, hogy ezen az úton többet nem megyünk. Végig nyomvályúban kellett araszolgatni amit az erdészeti gépek jártak ki. Amikor kiértünk az erdőből, egy szántóföldön találtuk magunkat a falutól nem messze. Innen is elég sok idő volt, mire beértünk, a kezünket szétrázta a rossz minőségű út és felüdülésként éltük meg az aszfaltot. Kövestetőre szép egyenletes tempóban mentünk fel. Innen a Vasas-forrás felé gurultunk le Zobákpuszta felé. Ez a szakasz most is jó volt, itt nem járnak autók sima széles erdei földút jo sok avarral. Kiérve a beton útra arra mentünk innen már amerre jöttünk is. Hazaérve már csak 8 fok volt, éreztem is az ujjaimon, hogy hideg van.Szintemelkedés: 1013 m
Kilóméter óra adatok:
mxs: 57 km/h
odo: 2174,1 km
dst: 38,8 km
tm: 3:00:37
avs: 12,9 km/h
További (hihetetlen rossz minőségű) képek
Google Earth kml
Nokia Sportstracker
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése