Tekerés 2010. augusztus 29.

Előző nap este 10-kor még esett az eső. Tudtuk, hogy sár lesz, de Én már mindenképpen lehető legtöbbet erdőben akartam menni. Előre terveztem is egy jó kis útvonalat, ami tartalmazott egy-két ismeretlen szakaszt is. Harold, aki emlegette már az elején, hogy nincs formában és Gábor jött el a mai bringázásra.

Kezdetnek feltekertunk Gubéron keresztül a Petőfi-aknán át Zobákpusztára. Itt már azért volt egy kis bemelegítő sár, pont annyi, hogy a gumira rátapadjon és 5 kilóval nehezebb legyen egy kerék. Szerencsére a rázós lejtő és a betonos rész kiszedte a sár naygrészét a jó kis emelkedő előtt. Mikor felértünk a Gáborral úgy döntöttünk megnézzük az erdei utat, Harold a betonon indult és megbeszéltük, hogy Pusztabányán bevár minket. Kis keresgélés után meglett a jelzett út. Innen kis kavicsos rész után jött az erdei ösvény, ami először nem is volt vészesen sáros. A domborzat itt teljesen más mint a beton úton, inkább egy hullámvasúthoz hasonlít. Felfelé néhány részen elakadtunk, mert kipörgött a kerék és nem lehetett tekerni. Szerencsére csak pár 10 métereket kellet csak tólni után ismét nyeregbe pattantunk. Mire kiértünk a Pap-rétre jól el is fáradtunk, kicsit jól esett a beton út. Pusztabányánál újra hárman mentünk, itt kihagytunk egy kissebb erdei szakaszt a sárhelyzet miatt. Kis betonon való haladás után újra bementünk az erdőbe, a Hárs-tető irányába. Itt egész jó volt, füves és köves szakaszok, nem volt nagy sár. A jelzés a tető mögé vitt fel minket, innen elkanyarodtunk Kisújbánya irányába. Az út innen jó volt, kicsit köves és a lőtér a szokásos füves jól járható. A rét ismét festői volt, mindenki szereti ezt a helyet. A Cigány-hegyre nem mentünk fel, inkább megkerültük az erdei úton. Itt sikerült találni egy olyan részt, ahol megállt az esővíz és dagonyát csinált. A Gábor egész jól átjutott, Én tanulva belőle a füves részt választottam. Harold nem figyelt és sikerült kb a legrosszabb utat választania. A végén már annyira sáros volt a bringája, hogy nem forogtak el a kerekek. Sárpucolás közben megbeszéltük az útválasztást a forrás felé és ettünk itt egy kis szedret is. Lefelé az út először barátságos volt, de atzán átment erős downhillbe. Egy részen rengeteg ág is volt a földön és elérkeztünk arra a részre is, ahol Harold elesett régebben. Így sárosan igen csak övatoskodni kellett lefelé, de eztán sikeresen mindenki leparkolt a Pásztor-forrásnál.

Amíg mi a Gáborral dumáltunk és izomszeletet ettünk, Harold a bicajt mosta a patakban. Ez után ő is csatlakozott és kicsit pihentünk, napoztunk. Visszafelé a beton utat választottuk a Cigány-hegy feljáróig. Innen újra átmentünk a lőtéren és szintén a sárhelyzettől félve kihagytuk a Réka-völgyet, inkább felmentünk a Hárs-tetőre és legurultunk a műútra. Pécsvárad felé vettük az irányt, elkezdtem tekerni, hogy a gumi kidobja magából a sarat. Kis idő múlva gyanús lett, hogy nem jönnek a többiek. Visszafordultam és kis idő múlva jott a Gábor, hogy menjünk vissza mert a Haroldnak defektje van. Hát szuper gondoltam és visszamentünk megszerelni. Sajnos sikerült benne már gyakorlatot szerezni, ezért hamar készen is lettünk és folytattuk az utat. A Zengő-kőnél felmentünk a Zengő északi feljáró elágazásig. Ezen kis szakaszon tólni kellett, mert nagyon meredek és sáros, szerintem nincs ember aki itt fel tudna tekerni. Felérve a szokásos szép füves út fogadott minket és még a múlt heti szederbokrokon is volt érett gyümölcs. Kicsit falatoztunk, aztán nekiláttunk felfedezni az utat. Rövid idő múlva elérkeztünk a menedékház feljáróig. Itt sikerült egy "balláb kivesz a pedálból és jobbra eldől" műveletet végrehajtanom. Miután kiröhögtük magunkat folytattuk a felfedezést. Ez ez egyik legjobb út a Mecsekben, széles, füves, sok szeder van és remek a kilátás is. Pár kanyar után elértünk a várt kereszteződéshez. Idág szoktunk feltekerni ha Pécsvárad felől jövünk a Zengőre. Most csak kereszteztük ezt az utat, ugyanis innen lefelé indultunk tovább. Remek lejtős szakasz következett, néhol tanakodtunk a helyes irányról, mert a túristajelzések igencsak ritkák voltak. Végül kiértünk egy szép mezőre, ahol szintén kis keresgéléssel de megtaláltuk a Hosszúhetény felé vezető utat. Ez egy sima földút volt, nagyobb eső esetén ez valószínűleg járhatatlan. A feluba beérve követlezett Kövestető megmászása. Megálltam kis sárgaszilvázásra és az indulás után valamiért elkezdtek görcsölni a combajim a térdem felett. Kicsit később a térdeim is fájni kezdtek ettől, vagy a megerőltetéstől. A vége az lett, hogy a tetőig kétszer is meg kellett állnom és nyújtani kicsit. Kövestetőről a szokásos úton száguldoztunkaz erdőben egészen hazáig.

Szintemelkedés amíg a Harold telefonja bírta: 800 m

Kilóméter óra adatok:

mxs: 50,5 km/h
odo: 2770,1 km
dst: 42,42 km
tm: 3:15:05
avs: 13,0 km/h

További képek
Google Earth kml
Sportstracker