A balatoni bokaszoktatás után már mindenképpen erdőbe szerettem volna menni. Harold még a jól megérdemelt szabadságát töltötte, végül a Viktor vett részt a mostani megmozduláson. Kezdetnek elmentem Hird felé a földes úton ki a régi 6-os útra. A cseresznyés út kereszteződésénél Viktor már várt. Innen a szokásos úton mentünk Pécsvárad felé. 
A Dombay-tónál kicsit megpihentünk és indult az erőltetett menet felfelé. A gerincet elhagyva keresgéltem egy utat ami a beton úttal párhuzamosan megy az erdőben. Ezalatt Viktor a gombákat csodálta és elemezte a gazdagság forrását amit ezen növények biztosíthatának. A Zengő-kőnél el is mentünk a Zengő északi feljárójához. Ide feltekerni képtelenség volt, ez az út is emlékeimben csak lefelé van meg egy igen kellemes száguldozásként. Felérve a szokásos füves szép erdei út fogadott minket sok-sok szederrel, be is lakmároztunk rendesen. Innen lefelé gurultunk a műút felé. Elértünk egy új elágazáshoz, ami a Zengői Mária Szoborhoz vezetett. Viktor felfedező kedvében volt, Én nem tanusítottam ellenállást, így elindultunk lefelé. Remek kis erdei ösvény volt élvezetesen biciklizhető. Hamarosan meg is érkeztünk. Meglepő látvány volt az erdő közepén a kis kápolna. Szép rendben volt, friss vágott virággal. Kicsit nézelődtünk, aztán kissebb tanakodás után lementünk a forráshoz. A Zarándok-kutat 2 éve csinálták itt, az idei vihar azonban tönkretette a körülötte lévő hidat és rengeteg fát is kidöntött. Friss hideg víz vételezése után ismét tanakodtunk, hogy merre is menjünk, visszatekerni nem volt túl sok kedünk. Így választottunk egy másik ösvényt, ami a völgyben ment szépen az uticélunk irányába. Egyszer aztán elfogyot az út, ugyanis elérkeztünk az arborétum kerítéséhez.
Nem mertünk átmenni rajta, így megkerültük keresztül kasul az erdőn és patakon. Végül kiértünk Püspökszentlászlón a templomnál a köves úton. Itt megettük az izomszeleteket, a Hetyei forrásból még mindíg nem folyt ki víz, az ajtót kinyitva arra jutottunk, hogy el van dugulva a cső ami miatt a víz csak a csatornába és onnan a patakba folyt. Eztán félig tekerünk félig tóltuk fel a bringát a Diós-kút irányába. Mire felértünk úgy döntöttünk nem megyünk fel Hárs-tetőre, hanme a betonon gurulunk Pusztabánya felé. Itt egy kis csücsköt azért levágtunk az erdőben. Pusztabányán ismét sokan voltak, főztek és ijjászkodtak. Zobákpusztára kiérve, az erőn át felmentünk Kövestetőre. Itt kis beszélgetés után a Viktor a műúton elindult Hosszúhetény felé, Én pedig az erdőben Vasas irányába. Itt lefelé kiélveztem ismét az domborzat adta száguldást. A víz elég jól kimasta ugyan egy-két helyen az utat, de a szokásos módon nem törődtem ezzel. Ennek és a kényszerpihenőnek köszönhetően negyed óra száguldozás után rettentően fájtak a térdeim, bokáim, csuklóim és könyökeim. Nagyon elszoktam ettől a rázkódástól úgy látszik, de nem baj, szokni kell a hamar eljövő versenyre.
A Dombay-tónál kicsit megpihentünk és indult az erőltetett menet felfelé. A gerincet elhagyva keresgéltem egy utat ami a beton úttal párhuzamosan megy az erdőben. Ezalatt Viktor a gombákat csodálta és elemezte a gazdagság forrását amit ezen növények biztosíthatának. A Zengő-kőnél el is mentünk a Zengő északi feljárójához. Ide feltekerni képtelenség volt, ez az út is emlékeimben csak lefelé van meg egy igen kellemes száguldozásként. Felérve a szokásos füves szép erdei út fogadott minket sok-sok szederrel, be is lakmároztunk rendesen. Innen lefelé gurultunk a műút felé. Elértünk egy új elágazáshoz, ami a Zengői Mária Szoborhoz vezetett. Viktor felfedező kedvében volt, Én nem tanusítottam ellenállást, így elindultunk lefelé. Remek kis erdei ösvény volt élvezetesen biciklizhető. Hamarosan meg is érkeztünk. Meglepő látvány volt az erdő közepén a kis kápolna. Szép rendben volt, friss vágott virággal. Kicsit nézelődtünk, aztán kissebb tanakodás után lementünk a forráshoz. A Zarándok-kutat 2 éve csinálták itt, az idei vihar azonban tönkretette a körülötte lévő hidat és rengeteg fát is kidöntött. Friss hideg víz vételezése után ismét tanakodtunk, hogy merre is menjünk, visszatekerni nem volt túl sok kedünk. Így választottunk egy másik ösvényt, ami a völgyben ment szépen az uticélunk irányába. Egyszer aztán elfogyot az út, ugyanis elérkeztünk az arborétum kerítéséhez.
Nem mertünk átmenni rajta, így megkerültük keresztül kasul az erdőn és patakon. Végül kiértünk Püspökszentlászlón a templomnál a köves úton. Itt megettük az izomszeleteket, a Hetyei forrásból még mindíg nem folyt ki víz, az ajtót kinyitva arra jutottunk, hogy el van dugulva a cső ami miatt a víz csak a csatornába és onnan a patakba folyt. Eztán félig tekerünk félig tóltuk fel a bringát a Diós-kút irányába. Mire felértünk úgy döntöttünk nem megyünk fel Hárs-tetőre, hanme a betonon gurulunk Pusztabánya felé. Itt egy kis csücsköt azért levágtunk az erdőben. Pusztabányán ismét sokan voltak, főztek és ijjászkodtak. Zobákpusztára kiérve, az erőn át felmentünk Kövestetőre. Itt kis beszélgetés után a Viktor a műúton elindult Hosszúhetény felé, Én pedig az erdőben Vasas irányába. Itt lefelé kiélveztem ismét az domborzat adta száguldást. A víz elég jól kimasta ugyan egy-két helyen az utat, de a szokásos módon nem törődtem ezzel. Ennek és a kényszerpihenőnek köszönhetően negyed óra száguldozás után rettentően fájtak a térdeim, bokáim, csuklóim és könyökeim. Nagyon elszoktam ettől a rázkódástól úgy látszik, de nem baj, szokni kell a hamar eljövő versenyre.Kilóméter óra adatok:
mxs: 53,5 km/h
odo: 2727,6 km
dst: 34,62 km
tm: 2:36:02
avs: 13,3 km/h
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése