Végre esett a hó, nem is kis mennyiségben, a Mecsekben 40-50 cm. Gondoltam ezt mindenképpen ki kell használni, a többiek nem így gondolták, maradtam egyedül. A terv Zengő kör volt, Hosszúhetény végéből indulva. Egész jól fel tudtam menni a felu végére, pedig nem volt elkotorva a hó és az úton is volt elég sok. Parkólóhelyet is kellett ásni az autónak.
Hűvös, szürke időben indultam el Püspökszentlászló felé, de mikor a feluba értem már kezdett sütni a nap. A forrásnál megálltam teázni kicsit, aztán nekivágtam az erdőnek. Először csalódottan láttam, hogy már valakik mentek előttem és nem én jártam össze először a havat. Aztán később már rájöttem, hogy 30 centis hóban jobb gyalogolni mint 40-50 centisben. Közben ahogy a nap már szinkrázóan sütött, egy mesevilágban éreztem magam. A levegő mozgásától a faágakról szóródott le a porhó. Ezt a nap megvilágítótta és csillogott az egész táj. 
Mintha csillámport szórtak volna folyamataosan, nagyszerű élmény volt, ritkán lát ilyet az ember. Persze megörökíteni ezt fényképeken nem igazán lehet, próbáltam egy videót csinálni. Felérve a műútra már azért elfáradtam kicsit. Innen a hegy felé menet egyszer csak az előttem járók elmentek a nyugati oldalra és végre megkaptam a szűz havat is. Az északi feljáróig kiélvezhettem, hogy még senki nem járt előttem arrafelé. A csúcs felé vezető út eléggé fárasztó volt. A térdig érő hó nem igazán fogta meg a lábam és csúszott nagyon, sokszor térdre ereszkedtem. Sokszpr megálltam gyönyörködni a tájban és persze pihenni is kicsit.
Mintha csillámport szórtak volna folyamataosan, nagyszerű élmény volt, ritkán lát ilyet az ember. Persze megörökíteni ezt fényképeken nem igazán lehet, próbáltam egy videót csinálni. Felérve a műútra már azért elfáradtam kicsit. Innen a hegy felé menet egyszer csak az előttem járók elmentek a nyugati oldalra és végre megkaptam a szűz havat is. Az északi feljáróig kiélvezhettem, hogy még senki nem járt előttem arrafelé. A csúcs felé vezető út eléggé fárasztó volt. A térdig érő hó nem igazán fogta meg a lábam és csúszott nagyon, sokszor térdre ereszkedtem. Sokszpr megálltam gyönyörködni a tájban és persze pihenni is kicsit.
Fent a kilátónál ettem egy csokit és teáztam. Siettem, mert kezdett nagyon hideg lenni. Csináltam pár képet fentről, aztán indultam is lefelé. Az út első része nagyon érdekes volt, az északi szél a fák tövében és vonalában elvitte a havat, gyakorlatilag látszott az avar. A fák vonala mellett viszont méteres magasságig nőttek a hócsíkok. Gyakorlatilag nekifutásból át lehetett törni a hófalat, szintén egy ritka élmény volt. Mikor leértem az elágazáshoz, a püspökszentlászlói út felé megint megkaptam az érintetlen havat. A végefelé azért már elég volt belőle. Mikor kiértem az útra, hirtelen nem is éreztem a lábaim súlyát annyira megszoktam hogy erőt kell kifelyteni a lefelé haladáshoz is. Remélem máskor is adódik majd hasonló alkalom, megérte kijönni az erdőbe a friss hóba.
Szintemelkedés: 809 m
Táv: 11,4 km
További képek
Google Earth kml
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése