Ez alkalommal végre egész jó idő lett, lassan felszárad az erdő, ezért is terveztem kevesebb beton utat. Harold felavatta a páncélruháját, Pubi adott kölcsön egy mezt, ami megvédi a sártól és a portól. 
A jelen hőmérsékleti viszonyokban még elmegy, de kínáncsi leszek nyáron hogyan fogja bírni ezt a cuccot. Mindenesetre úgy néz ki benne mint valami downhilles csávó, elég komoly. Utóbbi alkalmakkor nem sikerült időben elindulni, ezen is próbáltunk változtatni, még nem tökéletes, de lassan meglesz a reggel 8 óra.
A jelen hőmérsékleti viszonyokban még elmegy, de kínáncsi leszek nyáron hogyan fogja bírni ezt a cuccot. Mindenesetre úgy néz ki benne mint valami downhilles csávó, elég komoly. Utóbbi alkalmakkor nem sikerült időben elindulni, ezen is próbáltunk változtatni, még nem tökéletes, de lassan meglesz a reggel 8 óra.Induláskor még nem volt konkrét cél, csak a minnél több erdei út. Petőfi-akna felé vettük az irányt. A "recés" közt most kihagytuk és körbe mentünka templom felé, ez is a bemelegítés része volt. Gubér után már megint kezdett az üllésem lejjebb csúszni, valószínűleg a zár adhatta meg magát. A sok rászorítási kísérletből az lett, hogy elgörbült a kar és így még annyira sem lehetett ráhúzni mint eddig. Nem okozott még nagy problémát, de útközben sokszor igazgatni kellett, kell venni egy újat. A külszini fejtés után Zobákpuszta felé mentünk, itt a kisújbányai úton kicsit megálltunk nyújtani egyet. Most megpróbálkozok ezzel, hátha segít a térdproblémámon. Innen az első lejárón lementünk a műút mellé az erdőbe. Ez egy nagyon kellemes út volt régen, de most az erdészek teljesen szétbarmolták. Keresztbe kasul hatalmas nyomvályúk mindenfelé. Először még óvatoskodtam, de aztán kezdett nem érdekelni és ez lett a "vesztem". Volt egymás mellet pár nyom tele vízzel, azon gondoltam, hogy nagy lendülettel átszáguldok, de kiderült mélyebb az mint gondoltam. Az első kerék beleragadt Én pedig szépen átszaltóztam a kormányon bele a vízzel teli gödrökbe, könyékig fúrodtam a sárba. Gyakorlatilag a jobb oldalam teljesen átázott. Szerencsére nem ütöttem meg komolyaban magam. 
Próbáltam a sarat leszedni a kesztyűmről és a ruhámról nem túl sok sikerrel. Így aztán tovább álltunk és mentünk a Diós-kút felé. Kicsit csalódott voltam a sárhelyzettel kapcsolatban, Pusztabánya előtt és után is ahol lehetett lementünk a betonról, de sáros volt még itt is és nehezen lehetett haladni. A forrásnál szépen levetettem a sáros dolgaimat és kimostam őket. Szerencsére sütött a nap és nme fagytam meg félmeztelenül sem. Harold szerette volna ha megemlítem a blogban is ezt a mondatot: "Sáros lett a banán.", ami a felsőm hátsó zsebében lapult. Itt kajáltunk is egyet, aztán visszabújtam a még nedves ruhákba. Mivel erdőt még szerettem volna, de sarat annyira már arra anapra nem, ezért kitaláltuk, hogy felmegyünk a Zengőre. A keleti oldalon nem szokott sár lenni. A Zengő-kőnél felmenünk az oldalba és onna a szokásos füves úton megkerülve a hegyet a keleti oldalon felcaplattunk a csúcsra. Sok kiránduló üldögélt már fent. Kicsi pihenés után szétnéztünk a kilátóból, aztán megindultunk lefele. Az állítható telót most először ki lehetett próbálni, maximum rugóutat állitva száguldoztunk lefelé. Kellett már ez az érzés és a nyugati oldaon nagyon jól lehet menni. A medvehagymás rész után Harold kicsit óvatosabban jött, igencsak köves az út és félt, hogy megcsúszik. Miután leértünk a völgybe, Hosszúhetényen át a beton úton mentünk haza.
Próbáltam a sarat leszedni a kesztyűmről és a ruhámról nem túl sok sikerrel. Így aztán tovább álltunk és mentünk a Diós-kút felé. Kicsit csalódott voltam a sárhelyzettel kapcsolatban, Pusztabánya előtt és után is ahol lehetett lementünk a betonról, de sáros volt még itt is és nehezen lehetett haladni. A forrásnál szépen levetettem a sáros dolgaimat és kimostam őket. Szerencsére sütött a nap és nme fagytam meg félmeztelenül sem. Harold szerette volna ha megemlítem a blogban is ezt a mondatot: "Sáros lett a banán.", ami a felsőm hátsó zsebében lapult. Itt kajáltunk is egyet, aztán visszabújtam a még nedves ruhákba. Mivel erdőt még szerettem volna, de sarat annyira már arra anapra nem, ezért kitaláltuk, hogy felmegyünk a Zengőre. A keleti oldalon nem szokott sár lenni. A Zengő-kőnél felmenünk az oldalba és onna a szokásos füves úton megkerülve a hegyet a keleti oldalon felcaplattunk a csúcsra. Sok kiránduló üldögélt már fent. Kicsi pihenés után szétnéztünk a kilátóból, aztán megindultunk lefele. Az állítható telót most először ki lehetett próbálni, maximum rugóutat állitva száguldoztunk lefelé. Kellett már ez az érzés és a nyugati oldaon nagyon jól lehet menni. A medvehagymás rész után Harold kicsit óvatosabban jött, igencsak köves az út és félt, hogy megcsúszik. Miután leértünk a völgybe, Hosszúhetényen át a beton úton mentünk haza.Szintemelkedés: 761 m
Kilóméteróra adatok:
mxs: 50,5 km/h
odo: 3275,1 km
dst: 33,97 km
tm: 2:36:00
avs: 13,0 km/h
További képek
Google Eart kml
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése