A 24 órás verseny óta ez volt az első alkalom, hogy bringázni mentem. A többiek nem értek rá, ezért egyedül maradtam. Közben ráeszméltem, hogy idén még nem voltam két keréken a Zengő tetején, így ez lett a célpont. Nagyjából el is terveztem az utat, jó kis erdei szakaszokkal. Reggel vártam kicsit, míg a köd felszáll és kisüt a nap, ugyanis eléggé hideg volt, 8 fok körül.
Az utat Petőfi-akna irányába kezdtem, Gubér után azért hamar kiderült, még igencsak sár van annak ellenére, hogy napok óta süt a nap. Felfelé a fejtés melletti emelkedőn azon gondolkoztam, hogy merre is menjek. Az árnyékos helyeken igen csak hűvös volt, a napos részeken pedig kellemes meleg.
Végül az lett, hogy átváltottam túrista üzemmódba. Gondoltam elfényképezgetek elgurulgatok a betonon és élvezem a napsütést. Így is tettem, az akna után Pusztabánya felé vetteam az irányt. Pap-rétnél látszott is, hogy jól döntöttem,
a napos részen is iszonyat sár volt. Rájöttem, hogy a 24 órás verseny óta még megmaradt csírában a sáriszonyom. Így akkor már az útvonaltervezésem a sármentes utakra korlátozódott. A tábor után a Diós-kút felé vettem az irányt. Itt megálltam kicsit fényképezgetni és persze friss forrásvizet vettem magamhoz az út hátralévő részére, ami a Zengő tetején jól is jött. A Zengő-kőnél lévő feljárón feltóltam a bringát a Zengő északi feljáróhoz. Ez a rész nem sáros, szépen meg lehet kerül vele a hegyet és mégsem csak betonon megy az ember. A keleti feljárón ismét csak pár tíz méterig jutottam el, nagyon köves és meredet ez a rész. Kis tolás után újra lehet tekerni, aztán megint kis tolás következett mígnem elértem a füves részt. Itt már simán lehet haladni, még egy kis lejtő is van a pihenőház felé. Ezen a részen már sok túrázóval találkoztam, többen is kihasználták a jó időt. Fényképezés után megtámadtam a csúcsot, kicsit fogösszeszorítva ugyan de felértem egy lendülettel. A kilátónál is nagy volt a túrista forgalom. Én is felmentem a tetejére és leültem megenni a banánt és az izomszeletet. Kis nézelődés és fotózás után lemásztam a bringához. Sok képet nem csináltam, eléggé párás volt az idő.
a napos részen is iszonyat sár volt. Rájöttem, hogy a 24 órás verseny óta még megmaradt csírában a sáriszonyom. Így akkor már az útvonaltervezésem a sármentes utakra korlátozódott. A tábor után a Diós-kút felé vettem az irányt. Itt megálltam kicsit fényképezgetni és persze friss forrásvizet vettem magamhoz az út hátralévő részére, ami a Zengő tetején jól is jött. A Zengő-kőnél lévő feljárón feltóltam a bringát a Zengő északi feljáróhoz. Ez a rész nem sáros, szépen meg lehet kerül vele a hegyet és mégsem csak betonon megy az ember. A keleti feljárón ismét csak pár tíz méterig jutottam el, nagyon köves és meredet ez a rész. Kis tolás után újra lehet tekerni, aztán megint kis tolás következett mígnem elértem a füves részt. Itt már simán lehet haladni, még egy kis lejtő is van a pihenőház felé. Ezen a részen már sok túrázóval találkoztam, többen is kihasználták a jó időt. Fényképezés után megtámadtam a csúcsot, kicsit fogösszeszorítva ugyan de felértem egy lendülettel. A kilátónál is nagy volt a túrista forgalom. Én is felmentem a tetejére és leültem megenni a banánt és az izomszeletet. Kis nézelődés és fotózás után lemásztam a bringához. Sok képet nem csináltam, eléggé párás volt az idő.Hazafelé vettem az irányt és már vártam a száguldozást lefelé a keleti úton. A pihenőházig iagzán jó adrenalintermelő út volt,
50 km/h felett az erdőben a fák között bizsergető érzés. A pihenőház utáni szakasz viszont kellemetlen volt. Ez a nagyon köves rész felele nem tűnt vészesnek, de lefelé komoly teljesítményt igényelt a nyeregben maradás. Fékezni nem igazán lehetett, a köveken csúszkálva haldtam, ahol lehetett inkább bementem a fák közés a földre. A gerincen lévő kereszteződéshez érve kicsit még gondolkoztam, hogy az erdőbe menjek e le a tó felé vagy menjek ki inkább a betonra és Pécsvárad felé. Aztán a betont választottam. Ez a rész nem annyira meredek de nagyon köves szintén. Itt is kapaszkodni kellett a kormányba rendesen és közben néha még fékezni is egyet-egyet. Szerencsére van itt egy két ugrató ami kellemesebbé teszi az iszonyatos rázkódást. Jóleső érzés volt kiérni a műútra és gurulni egy jót a város felé. A szokásos úton haladtam a Dombay-tó irányába. A patak most is szép volt, jó sok vízeséssel. A tó vize nem volt tiszta most és kicsit fodrozta is a szél, így nem tükröződött szépen a napsütésben. A régi vasútállomásnál egy mókos kelt át az út feletti fákon, próbáltam lefotózni de nem volt fotogén alkat gyorsan lelépett. A régi 6-oson gurultam haza és ellentétben a nyárral, most nagyon jól esett a napsütés.
Kilóméter óra adatok:
mxs: 65,0 km/h
odo: 2926,6 km
dst: 37,52 km
tm: 2:28:08
avs: 15,2 km/h
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése