Reggel 8 óra, párás idő, helyenként előbújuk a nap. Ez a kép volt reggel, amikor elindultam Balatonfüredre. A tervhez képest fél órás csúszással indultam, ezért odafelé siettem nagyon, hogy 10-re odaérjek. A Balatonhoz közeledve nem lett jobb az idő, esetleg kicsit melegebb volt a levegő. Az északi parton jöttem és a pára miatt nem igazán lehetet látni a tavat, nemhogy a túlpartot. Végül sikerült a megbeszélt időpontra odaérnem, a többiek még sehol. 
Ekkor telefonált Easybiker, hogy a vonat késik és várni kell rá és Warhorsera, de Imi és Gyöngyvér hamarosan odaérnek. Lassan öltözni kezdtem és ettem is kis banánt meg izomszeletet. Nagyjából egy órás csúszással de teljes volt a csapat.
Ekkor telefonált Easybiker, hogy a vonat késik és várni kell rá és Warhorsera, de Imi és Gyöngyvér hamarosan odaérnek. Lassan öltözni kezdtem és ettem is kis banánt meg izomszeletet. Nagyjából egy órás csúszással de teljes volt a csapat.Neki is láttunk az útnak, egyből felfelé az Öreg-hegy irányába. A fázós indulás után már nem volt probléma a hideggel, Gyöngyvérnek már meleg is volt az első kis szakasz után. Felfelé haladva a beton úton szép látkép tárult elénk Balatonfüredről. A műútról letérve egy meredek köves szakasz következett, ahol tólni kellett a bringákat. Ez a rész nagyon szép volt, parkerdő jellegű. A fák és a bokrok egy része már sárgában, pirosban pompázott, konkrétan a rengeteg cserszömörce bokor piroslott nagyon. Egy kicsiny ösvény vezetett felfelé, libasorban tettük meg a kilátóhoz az utat. Útközben és a hegytetőn is találkoztuk kirándulókkal. A Jókai-kilátó fából készült és rendezett, a kilátás remek a teetjéről. Sajnos a pára miatt nem lehetett messze ellátni és a fényképek sem sikerült igazán. Itt kis beszélgetés után indultunk tovább a következő célpont felé. Az erdei út után hamar egy nagyon szép dolomitos részhez értünk. Itt a köveken bukdácsolva kellett haladni. Imi közben rájött, hogy nem húzta meg a kormányát és nem igazán akart fordulni a kerék arra amerre szerette volna ezeken a köveken. Átzötykölődtünk ezen a szakaszon, utána egy remek downhilles rész
jött. Easybikerrel száguldoztuk egyet lefelé, a többiek együtt maradtak Gyöngyvérrel, aki most először volt erdőben és a citybike-ja sem alkalmas az ilyen mutatványokra. Találtunk egy nagyon szép részt, gyors fotózásba is kezdtünk egy szikla szélén. Ez után lecsorogtunk Balatonarácsra itt a szőlőhegy helyett a közúton tettük meg az utat Csopak irányába. Onnan kellemes kis emelkedő jött, ami után ismét gyaloglás követekeztt. Megmásztuk a Csákány-hegyet is, az út keskeny, meredek és köves volt. Ennél a kilátónál már nem sok kirándulót találtunk, számszerint csak egyet. Itt is kicsit elidőztünk, ettünk-ittunk és megszaradtunk mert mindenki megizzadt felfelé jövet. Beöltüztünk, mert egy jó kis lejtő várt minket, lehetett száguldozni a betonon. 
Lovasra ésrve a kocsmánál megálltunk kicsit pihenni és Easybiker megnézte a térképet, hogy biztos legyen az útirányban. Gyöngyvér bringáján megszereltük a féket és kis keresgélés után nekiindultunk az erdőnek. Az út elején a túristajelzések nem igazán voltak felfestve, kicsit bolyongani kellett a helyes út megtalálásához. Mikor a jelzések megvoltak szépen haladtunk Király-kút felé. 
Ez egy szép erdei út volt egy -két patak keresztezéssel. A forráshoz érve megpihentünk egy kicsit és gyönyörködünk a vízben. Ilyen kristálytiszta vizet sem lehet sűrűn látni. A víz sodrása elhanyagolható volt, és gyakorlatilag az árnyékok és tükröződések miatt lehett csak észrevenni, hogy víz van a kövek és a növények fölött. Itt magunkhoz is vettünk kis friss vizet. Az idő jól elment már, továbbsiettünk az úton. Egy kissebb szakaszt rövidítettünk, hogy előbb érjünk Koloska-völgybe. A túrista út egy részét nem igazán takarították ki a tavaszi vihar óta. Nagyon nehezen és lassan tudtunk csak haladni, pakolgani kellett a bicajokat. Sok bajlódás után végül leértünk a Koloska-forráshoz. Itt is kis tanakodás következett, Gyöngyvér már fáradt volt és még volt a Recsek-hegyi kilátó mint célpont. Itt gyakorlatilag a tervezett táv fele körül jártunk még csak. Mivel nem akartuk, hogy szétszakadjon a csapat ezért kompromisszumos megoldás született: felmászunk a kilátóhoz és ugyanazon az úton megyünk vissza is, az időben úgya kkor vállalható. Neki is vágtunk az útnak, ez egy nagyon kellemes erdei rész volt, sima pihe-puha levéltakarón jártunk a bringákkal. Tekerni azért kellett, mert hát még a környék legmagasabb pontjához igyekeztünk. Félút után Gyöngyvér fel akarta adni a küzdelmet, de kis pihi és csoki után sikerült meggyőzni, hogy kemény csaj és bírja még. Jöt egy szép emelkedő, amit egyikünknek sem sikerült kitekerni. Utána egy nagyon meredek köves részen szencedtük fel magunkat mielőtt a kilátóhoz értünk volna. A tetőn kicsit kifújtuk magunkat és mentünk kilátózni, mert igencsak kezdett sötét lenni és senkinek sem volt világítása. Kis nézelődés után elindultunk vissza. 
Ez első kis meredek szakaszt csak Easybiker és Imi teljesítették bringával, mi nem kísértettük a sorsot. De utána lefelé jött az ereszd el a hajamat, Egy darabig együtt száguldoztunk lefelé az erdei úton, mindenkiben beindult az adrenalin termelés. A vége felé nem bírtam és elkezdtem lefelé is tekerni kicsit elhagyva a csapatot, muszáj volt száguldoznom még, még, mééég. Visszaérve a forráshoz bevártam a többieket, mindenki széles mosollyal az arcán érkezett, azthiszem Gyöngyvér is rákapott az erdei bringázás ízére. Aztán gurultunk is lefelé Koloska-völgyben Balatonarács felé. Leérve a műúton értünk vissza a vasútállomásra Balatonfüreden.
Kilóméter óra adatok:
mxs: 58,5 km/h
odo: 2965,7 km
dst: 39,11 km
tm: 3:13:48
avs: 12,1 km/h
jött. Easybikerrel száguldoztuk egyet lefelé, a többiek együtt maradtak Gyöngyvérrel, aki most először volt erdőben és a citybike-ja sem alkalmas az ilyen mutatványokra. Találtunk egy nagyon szép részt, gyors fotózásba is kezdtünk egy szikla szélén. Ez után lecsorogtunk Balatonarácsra itt a szőlőhegy helyett a közúton tettük meg az utat Csopak irányába. Onnan kellemes kis emelkedő jött, ami után ismét gyaloglás követekeztt. Megmásztuk a Csákány-hegyet is, az út keskeny, meredek és köves volt. Ennél a kilátónál már nem sok kirándulót találtunk, számszerint csak egyet. Itt is kicsit elidőztünk, ettünk-ittunk és megszaradtunk mert mindenki megizzadt felfelé jövet. Beöltüztünk, mert egy jó kis lejtő várt minket, lehetett száguldozni a betonon. Lovasra ésrve a kocsmánál megálltunk kicsit pihenni és Easybiker megnézte a térképet, hogy biztos legyen az útirányban. Gyöngyvér bringáján megszereltük a féket és kis keresgélés után nekiindultunk az erdőnek. Az út elején a túristajelzések nem igazán voltak felfestve, kicsit bolyongani kellett a helyes út megtalálásához. Mikor a jelzések megvoltak szépen haladtunk Király-kút felé. 
Ez egy szép erdei út volt egy -két patak keresztezéssel. A forráshoz érve megpihentünk egy kicsit és gyönyörködünk a vízben. Ilyen kristálytiszta vizet sem lehet sűrűn látni. A víz sodrása elhanyagolható volt, és gyakorlatilag az árnyékok és tükröződések miatt lehett csak észrevenni, hogy víz van a kövek és a növények fölött. Itt magunkhoz is vettünk kis friss vizet. Az idő jól elment már, továbbsiettünk az úton. Egy kissebb szakaszt rövidítettünk, hogy előbb érjünk Koloska-völgybe. A túrista út egy részét nem igazán takarították ki a tavaszi vihar óta. Nagyon nehezen és lassan tudtunk csak haladni, pakolgani kellett a bicajokat. Sok bajlódás után végül leértünk a Koloska-forráshoz. Itt is kis tanakodás következett, Gyöngyvér már fáradt volt és még volt a Recsek-hegyi kilátó mint célpont. Itt gyakorlatilag a tervezett táv fele körül jártunk még csak. Mivel nem akartuk, hogy szétszakadjon a csapat ezért kompromisszumos megoldás született: felmászunk a kilátóhoz és ugyanazon az úton megyünk vissza is, az időben úgya kkor vállalható. Neki is vágtunk az útnak, ez egy nagyon kellemes erdei rész volt, sima pihe-puha levéltakarón jártunk a bringákkal. Tekerni azért kellett, mert hát még a környék legmagasabb pontjához igyekeztünk. Félút után Gyöngyvér fel akarta adni a küzdelmet, de kis pihi és csoki után sikerült meggyőzni, hogy kemény csaj és bírja még. Jöt egy szép emelkedő, amit egyikünknek sem sikerült kitekerni. Utána egy nagyon meredek köves részen szencedtük fel magunkat mielőtt a kilátóhoz értünk volna. A tetőn kicsit kifújtuk magunkat és mentünk kilátózni, mert igencsak kezdett sötét lenni és senkinek sem volt világítása. Kis nézelődés után elindultunk vissza. 
Ez első kis meredek szakaszt csak Easybiker és Imi teljesítették bringával, mi nem kísértettük a sorsot. De utána lefelé jött az ereszd el a hajamat, Egy darabig együtt száguldoztunk lefelé az erdei úton, mindenkiben beindult az adrenalin termelés. A vége felé nem bírtam és elkezdtem lefelé is tekerni kicsit elhagyva a csapatot, muszáj volt száguldoznom még, még, mééég. Visszaérve a forráshoz bevártam a többieket, mindenki széles mosollyal az arcán érkezett, azthiszem Gyöngyvér is rákapott az erdei bringázás ízére. Aztán gurultunk is lefelé Koloska-völgyben Balatonarács felé. Leérve a műúton értünk vissza a vasútállomásra Balatonfüreden.Összeségében nagyon jó kis túra volt, utólag is köszönet Easybikernek a vezetésért. A pára miatt nem volt a legjobb a kilátás, de jól szórakoztunk közben és azért el is fáradunk a végére. A táv így is majdnem 40 kilóméter lett.
Kilóméter óra adatok:
mxs: 58,5 km/h
odo: 2965,7 km
dst: 39,11 km
tm: 3:13:48
avs: 12,1 km/h
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése