A verseny előtt még szerettem volna menni egy esti erdei túrát. Sajnos az időjárás sem engedte ezt és nem is értek rá a többiek. Ezért vasárnap reggel indultunk el, Pubi és Gábor tudott ez alkalommal jönni.
Konkrét utiterv nem volt, fontolgattuk merre menjünk a sár miatt. 
Végül az lett, hogy elmegyünk Óbányára a zöld jelzésen, ahol reményeink szerint nem lesz nagy dagonya. Pubival a suli előtt találkoztunk és Gubér kihagyásával indultunk betonon fel Petőfi-akna irányába. Felérve a tetőre a szokásos Zobákpuszta, onnan Pusztabánya útvonalon haladtunk a műúton. A tábor után elkanyarodtunk Pécsvárad felé, és kis idő múlva benéztünk az erdőbe a zöld jelzésen. Itt füves az út, egy darabig nem is volt gond, de aztán völgybe érve már kezdődött a sártenger. Kis is mentünk mégegyszer az útra, kikerülve a meredek csúszós emelkedőt. Ez a rész elég köves, így jól lehetett haladni, de azért így is több energiát emésztett fel mint szárazon. A Hárs-tető mögé érve Óbánya felé vettük az irányt. Ez a rész is azért elég jó sáros volt. Itt lefelé jókat lehet gurulni egy-két emelkedő van csak közben. Nos a jelen helyzetben ez úgy nézett ki, hogy a lefelé gurulás az jó volt, de a tudat az ott volt végig, hogy megállni semmiképpen nem lehet ha valami baj van. Felfelé pedig a gumi tapadására voltunk ítélve, minden egyes fordulatnál egy felet kipörgött a kerék. Próbáltunk már az erdőbe a fák között az avarban is menni, de az sem volt sokkal jobb. Persze közben iszonyat sarat sikerült az arcunkba, ruhánkra és a bringára is felverni. Ezekben a helyzetekben jönne jól a tárcsafék, bár nagyot fékezni úgysem lehet mert nagyon csúszott is az út. Egy idő után már nem is óvatoskodtunk, már minden mindegy alapon inkább élvezni kezdtük a sok sarat. Elérkeztünk a műútra, ahol végre egy kicsit letisztulhattak a gumik és így könnyebbek lettek a bringák. 
Feltekertünk a szokásos forráshoz.
Itt kicsit tisztogattuk a bicajokat, ettünk ittunk, ahogy szoktunk. Vissazfelé megnéztük a szokásos piros jelzést. Felfelé a beton is nyálkás csúszós volt, de az elektromos kapu utáni rész gyakorlatilag járhatatan. És az a fajta út lett volna még egy darabig, így azt határoztuk, hogy visszafordulunk és megyünk fel a patak mellett. Visszafelé a faluba, ezen a nyálkás betono sikerült is egy szépet esnem, szerencsére semmi komolya bajom nem lett. A vállam rándult meg, kicsit fáj ha a kezemet próbálom felemelni. A patak melletti út szerencsére nem volt sáros, sok a köves rész, főleg amikor a patakban kell menni. A sok esőtől széles volt a víz és nagyon szép látvány volt a sok vízesés. Kis bukdácsolás után felértünk Kisújbányára. Pubival itt már eléggé fáradtak voltunk, Gábor az ment mint a gép. Felszenvedtük megunkat a kisújbányai dombon, aztán innen lehetett egy jót gurulni lefelé, bár az élvezetet kicsit visszafogja az, hogy leszórták kaviccsal az utat. Kis idő múlva újra Pusztabányán voltunk ami után kiértünk a főútra. Petőfi-akna felé hazagurultunk.
Végül az lett, hogy elmegyünk Óbányára a zöld jelzésen, ahol reményeink szerint nem lesz nagy dagonya. Pubival a suli előtt találkoztunk és Gubér kihagyásával indultunk betonon fel Petőfi-akna irányába. Felérve a tetőre a szokásos Zobákpuszta, onnan Pusztabánya útvonalon haladtunk a műúton. A tábor után elkanyarodtunk Pécsvárad felé, és kis idő múlva benéztünk az erdőbe a zöld jelzésen. Itt füves az út, egy darabig nem is volt gond, de aztán völgybe érve már kezdődött a sártenger. Kis is mentünk mégegyszer az útra, kikerülve a meredek csúszós emelkedőt. Ez a rész elég köves, így jól lehetett haladni, de azért így is több energiát emésztett fel mint szárazon. A Hárs-tető mögé érve Óbánya felé vettük az irányt. Ez a rész is azért elég jó sáros volt. Itt lefelé jókat lehet gurulni egy-két emelkedő van csak közben. Nos a jelen helyzetben ez úgy nézett ki, hogy a lefelé gurulás az jó volt, de a tudat az ott volt végig, hogy megállni semmiképpen nem lehet ha valami baj van. Felfelé pedig a gumi tapadására voltunk ítélve, minden egyes fordulatnál egy felet kipörgött a kerék. Próbáltunk már az erdőbe a fák között az avarban is menni, de az sem volt sokkal jobb. Persze közben iszonyat sarat sikerült az arcunkba, ruhánkra és a bringára is felverni. Ezekben a helyzetekben jönne jól a tárcsafék, bár nagyot fékezni úgysem lehet mert nagyon csúszott is az út. Egy idő után már nem is óvatoskodtunk, már minden mindegy alapon inkább élvezni kezdtük a sok sarat. Elérkeztünk a műútra, ahol végre egy kicsit letisztulhattak a gumik és így könnyebbek lettek a bringák. 
Feltekertünk a szokásos forráshoz.Itt kicsit tisztogattuk a bicajokat, ettünk ittunk, ahogy szoktunk. Vissazfelé megnéztük a szokásos piros jelzést. Felfelé a beton is nyálkás csúszós volt, de az elektromos kapu utáni rész gyakorlatilag járhatatan. És az a fajta út lett volna még egy darabig, így azt határoztuk, hogy visszafordulunk és megyünk fel a patak mellett. Visszafelé a faluba, ezen a nyálkás betono sikerült is egy szépet esnem, szerencsére semmi komolya bajom nem lett. A vállam rándult meg, kicsit fáj ha a kezemet próbálom felemelni. A patak melletti út szerencsére nem volt sáros, sok a köves rész, főleg amikor a patakban kell menni. A sok esőtől széles volt a víz és nagyon szép látvány volt a sok vízesés. Kis bukdácsolás után felértünk Kisújbányára. Pubival itt már eléggé fáradtak voltunk, Gábor az ment mint a gép. Felszenvedtük megunkat a kisújbányai dombon, aztán innen lehetett egy jót gurulni lefelé, bár az élvezetet kicsit visszafogja az, hogy leszórták kaviccsal az utat. Kis idő múlva újra Pusztabányán voltunk ami után kiértünk a főútra. Petőfi-akna felé hazagurultunk.
Kilóméter óra adatok:
mxs: 65,0 km/h
odo: 2858,0 km
dst: 46,64 km
tm: 3:11:20
avs: 14,7 km/h
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése