Dél körül még szép napos és meleg idő volt. Hirtelen jött ötlet, hogy Harolddal menjünk el bicajozni, hátha ez lesz az utoló jó idő idén. Ezt persze már sokszor hittem, de mentségemre szólva nem nagyon volt mostanában a november ilyen meleg. 
Így tehát szedelőzködtünk, és kettő óra körül indultunk útnak. Elvi cél az volt, hogy a múltkor amit egyedül mentem azt bejárjuk. Gondoltuk, hogy nem fog ez annyira összejönni, mert fél ötkor már sötét van. A bicajom váltója a mosástól jobb lett, úgy tűnik csak be kell állítani újra és jó lesz. A kezdés ugyanaz volt, Pécsvárad felé a régi hatoson. Innen szokásos Dombay-tó következett, ahol végre szélvédett volt és kellemesebb a hőmérséklet érzet. Itt pólóra is vetkőztünk, mert hát innen sokáig nem fázik az ember. Egész jól haladtunk fölfelé a műúton. A kereszteződésben kicsit rápihentünk, aztán nekiindultunk a hegynek. Az út most kicsivel jobb volt, mint az előző hétvégén, felszáradt az avar és így kevésébé volt csúszós. Simán haladtunk fölfelé, amíg el nem jött a nagyon meredek köves rész. Itt ismét jött a tolás, egy kis részen újra lehetett tekerni, de aztán megint le kellett szálni a bicajról. Végre elérkeztünk a füves talajhoz, innen már egy nagy emelkedő van csak vissza. Megálltunk nézelődni a pihenőháznál aztán indultunk a csúcs felé. Az itteni emelkedő teljesíthető, múltkor nekem sikerült, most nem. 
Valószínűleg az útválasztást rontottam el, mer pár méter híjján megrekedtem és le kellett szálnom. Aztán végre felértünk, itt eléggé hideg volt és lassan eseteledett is. A Harold hozott zabkekszet, azt megettük és elindultunk az északi részen lefelé. Itt is egy fokkal jobb volt az út, de még így is kihívás a nyeregben maradni. Rengeteg fát kell kerülgetni illetve át kell rajtuk mászni bicajjal együtt. Harold is simán vette az akadályt nem volt probléma neki. Mondta ugyan, hogy nem lát, mert nem rakta be a kontaklencséjét és lehet, hogy így jobban is járt. Csak szépen lebukdácsolt az ágakon, nem ilyedt meg tőlük mert nem látta őket. Kis idő múlva ki is értünk a műútra, ekkor már nagyon sötétedett. Ráadásul sárga szmüveg lencsét raktunk be, nem gondolva arra, hogy hazafelé már sötét lesz. A Diós-kútnál megálltunk, Harold telecsepegtette a kulacsát és ettünk csokit is. Innen már teljesen sötét volt, kellettek a lámpák. Harold új lámpája elég jól világít, egyelőre nem tudta megoldani, h ogy jó irányba, de lényegesen jobb mint ami nekem van. A szokásos beton úton Pusztabánya felé hamar kiértünk Zobák-pusztára. Onnan az akna felé gurultunk haza. Fél hat körül érkeztünk meg.
Így tehát szedelőzködtünk, és kettő óra körül indultunk útnak. Elvi cél az volt, hogy a múltkor amit egyedül mentem azt bejárjuk. Gondoltuk, hogy nem fog ez annyira összejönni, mert fél ötkor már sötét van. A bicajom váltója a mosástól jobb lett, úgy tűnik csak be kell állítani újra és jó lesz. A kezdés ugyanaz volt, Pécsvárad felé a régi hatoson. Innen szokásos Dombay-tó következett, ahol végre szélvédett volt és kellemesebb a hőmérséklet érzet. Itt pólóra is vetkőztünk, mert hát innen sokáig nem fázik az ember. Egész jól haladtunk fölfelé a műúton. A kereszteződésben kicsit rápihentünk, aztán nekiindultunk a hegynek. Az út most kicsivel jobb volt, mint az előző hétvégén, felszáradt az avar és így kevésébé volt csúszós. Simán haladtunk fölfelé, amíg el nem jött a nagyon meredek köves rész. Itt ismét jött a tolás, egy kis részen újra lehetett tekerni, de aztán megint le kellett szálni a bicajról. Végre elérkeztünk a füves talajhoz, innen már egy nagy emelkedő van csak vissza. Megálltunk nézelődni a pihenőháznál aztán indultunk a csúcs felé. Az itteni emelkedő teljesíthető, múltkor nekem sikerült, most nem. 
Valószínűleg az útválasztást rontottam el, mer pár méter híjján megrekedtem és le kellett szálnom. Aztán végre felértünk, itt eléggé hideg volt és lassan eseteledett is. A Harold hozott zabkekszet, azt megettük és elindultunk az északi részen lefelé. Itt is egy fokkal jobb volt az út, de még így is kihívás a nyeregben maradni. Rengeteg fát kell kerülgetni illetve át kell rajtuk mászni bicajjal együtt. Harold is simán vette az akadályt nem volt probléma neki. Mondta ugyan, hogy nem lát, mert nem rakta be a kontaklencséjét és lehet, hogy így jobban is járt. Csak szépen lebukdácsolt az ágakon, nem ilyedt meg tőlük mert nem látta őket. Kis idő múlva ki is értünk a műútra, ekkor már nagyon sötétedett. Ráadásul sárga szmüveg lencsét raktunk be, nem gondolva arra, hogy hazafelé már sötét lesz. A Diós-kútnál megálltunk, Harold telecsepegtette a kulacsát és ettünk csokit is. Innen már teljesen sötét volt, kellettek a lámpák. Harold új lámpája elég jól világít, egyelőre nem tudta megoldani, h ogy jó irányba, de lényegesen jobb mint ami nekem van. A szokásos beton úton Pusztabánya felé hamar kiértünk Zobák-pusztára. Onnan az akna felé gurultunk haza. Fél hat körül érkeztünk meg.Kilóméter óra adatok:
mxs: 54,5 km/h
odo: 1987,9 km
dst: 35,36 km
tm: 2:20:14
avs: 15,1 km/h
További képek
Google Earth kml
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése