Tekerés 2011. július 10.

Már nagyon érett egy Óbánya út, végre eljött az ideje is. Terecsenyi agyagtúra óta nem is voltam bringázni, szegény bringa nem is élte túl sérülés nélkül. A másik tényező a meleg volt, melegrekord is lett belőle. Ezért igyekeztünk korán indulni, ami többé-kevésbé sikerült is. Közben a melegre való tekintettel teszteltem a táskáb víztartályának hidegentartó képességét is.

Már az első kilóméteren úgy éreztem, hogy el i fáradtam és köszönöm szépen hazamennék. Aztán utána is vévig kérdéses volt, merre menjünk, legyen e Óbánya vagy sem. Pusztabányán meg kellett álni enni egy izomszeletet mert nem éreztem jól magam. Ez után felkűzdöttük magunkat Diós-kút fölé. A döntés az lett, hog ylemegyünk Óbányára és a patakban visszajövünk. Lefelé a zöld csíkon száguldoztunk, már el is felejtettem milyen jó az. Kilenc kilóméteren át élvezhető a lejtő. Mikor lértünk, visszafelé a betonon hirtelen begörcsölt a lábam. Nem is értem miért, pont semmi megeröltető mozgást nem végeztem. A forrásnál megpihentünk kicsit, és ettünk-ittunk szokás szerint. két óra elteltével a víz a táskában még mindíg nagyon hideg volt. Harold itt döntötte el kb, hogy neki is kell ilyen. Visszafelé a patakban felüdülés volt menni. A víz hűtötte a levegőt, így kb 15 fok lehetett a 35-höz képest. Kisújbányára érve, nekem megint görcsölni kezdtek a lábaim, így már előre eltervezett tolást választottam felfelé. Utána már valóban éreztem, hog yfáradt is avgyok és éhes is kezdtem lenni. Nem mentünk már vissza erdei útra, betonon indultunk hazafelé. Még egyszer kétszer éreztem a lábaimat, de nem is ez volt már a legnagyobb probléma, hanme a meleg. Az aszfalt is melegített alulról, a nap felülről. Gyakorlatilag a menetszél is forró volt, ezért aztán már nagyon vártam a hazaérkezést. A táska igen jól teljesített, nagy hőségben is hidegen tartotta a vizet.

Szintemelkedés: 876 m

Harold kilóméteróra adatai:

dst: 44.27 km
mxs: 62.1 km/h
tm: 3:11:31
avs: 13.8 km/h

További képek
Google Earth kml