2010. január 24., vasárnap

Kirándulás 2010. január 24.

Az időjárás előrejelzés majdnem bejött, csak a nap nem sütött reggel. A hőmérséklet -5 körül volt. Bementem a Haroldért és felvettük még a Diát. Fél kilencre ki is értünk Hosszúhetény végére a parkolóba. A CH és Mira is időben megérkeztek. Még mindenki felöltözött, és aki előtte nem tette meg reggelizett. Harold és Én teszteltük a frissen vásárolt felsőt, amiben bicajozni fogunk majd. Harold már indulás előtt fázott, és még egy kabátot húzott a kabátra.
Mikor mindenki készen állt, elindultunk.
Püspökszentlászló volt ez első cél, ez a szakasz még barátságtalan volt. A fák barnák voltak a havat is eltaposták az autók. A Zengő oldalában kicsit feljebb már látszott, hogy ott havasak a fák. A templomhoz érve megálltunk kicsit beszélgetni, nézelődni illetve a Haroldnak melege lett és levetett egy réteget. A Hetyei-forrásból most folyt a víz, régen láttuk már, az utóbbi nyáron és ősszel ki volt apadva.
A falu után már nagyobb hóban gyalogoltunk, voltak előttünk túrázók, de nem volt kijárva az ösvény. Itt volt az első rész, ahol felfelé kellett menni egy darabig, konkrétan a Pécsváradra vezető műútig. A műút sem volt kijárva, két nyomvonal volt csupán. Mira csizmájára rátapad a hó, ezért itt tanakodtunk kicsit, hogy válasszuk-e a beton utat. Mivel a lába nem fázott és nem is ázott be, tartottuk magunkat az utitervhez.
Itt kezdődtek a havas bokrok és fák, kellemes látvány volt. Kereszteztük az északi utat is, de a meredeksége és a nehezen járhatósága miatt tovább mentünk kelet felé. Itt egy kereszteződéshez érve úgy döntöttem, itt mászunk fel a gerincre. Ez még nem a keleti oldal volt ezt tudtam, de azt nem, hogy ez hova fog kiérni. Csak reméltem, hogy valahova a menedékház környékére. Ez az út meredeken vitt felfelé minket és nem volt könnyen járható. Mira nagy lendülettel ment felfelé, CH-val tarottuk a tempót, Harold és Dia lemaradtak kicsit. Harold fényképezett is közben elég sokat. Azért időközönként bevártunk mindenkit. Ahogy feljebb mentünk a környék alapján egyre biztosabb voltam abban, hogy a menedékházhoz fogunk kijutni. A többiek persze megint viccelődtek azon, hogy az "épp nem tudom hol vagyunk és majd csak kijutunk valahol" utiterv alapján mentünk. A menedékháznál szép látvány fogadott minket. Innen be lehet látni a Zengő északi oldalát és a környező hegyeket. Innen már hamar fent voltunk a kilátónál. Itt is találkoztunk túrázókkal, mint az út többi részén. Sokan látogattak el a Zengőre aznap, szép téli kiránduló idő volt.
Fent aztán letelepedtünk, és nekiálltunk enni inni. Mindenki hozott bőséggel teát, a CH teája volt a legjobb, ez is kiderült. A nagy áldogálásba elkezdtünk fázni is, egy túrázónál volt hőmérő, ami -7 fokot mutatott. Felmentünk a kilátóba, de sajnos a levegő párás volt, és nem lehetett sokat látni. A havas fák jól néztek ki fentről is. Lent még teáztunk és pálinkáztuk egyet, aztán elindultunk a nyugati oldalon lefelé. Itt már fáztunk kicsit, ráadásul a lefelé menetben az ember nem is melegszik ki anynira. Kicsivel több mint fél óra alatt értünk vissza a kocsikhoz negyed órával dél után. Ekkor megittuk a maradék innivalókat és mindenki elindult hazafelé. A közvéleménykutatás azt mutatta, hogy mindenki jól érezte magát és pont elég volt ez a séta.










Mira










Dia










CH












Harold










Yanoo




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése