Ez a nap is úgy indult mint a többi. Fél nyolc előtt indultam a Haroldért, nyolc körül kint voltunk Vasason. Most csak ketten álltunk rajthoz. Csípős reggel volt, 7 celsiust mutatott az autó hőmérője, a nap sütött ezért nem érződött ennyire hidegnek. 
Harold megemlítette, hogy most vannak a Villányi Bornapok fesztivál és mi lenne ha letekernén Villányba. Én régebben néztem már a villányi-hegységet mint célpontot, de nincs nagyon eredi út odáig. Próbáltunk útvonaltervezni is, de csak az derült ki, hogy megy pár túrista út át a Tenkestől Villányig. Ekkor jött az ötlet: mi lenne ha a Tenkes csárdához elmegyünk kocsival, aztán onnan át a hegyen és vissza. A táv oda kb 30 kilóméter, úgy számoltuk, az kb 2 óra alatt meg lehet. Na hát itt kezdődött a napi kalandtúra.
Harold megemlítette, hogy most vannak a Villányi Bornapok fesztivál és mi lenne ha letekernén Villányba. Én régebben néztem már a villányi-hegységet mint célpontot, de nincs nagyon eredi út odáig. Próbáltunk útvonaltervezni is, de csak az derült ki, hogy megy pár túrista út át a Tenkestől Villányig. Ekkor jött az ötlet: mi lenne ha a Tenkes csárdához elmegyünk kocsival, aztán onnan át a hegyen és vissza. A táv oda kb 30 kilóméter, úgy számoltuk, az kb 2 óra alatt meg lehet. Na hát itt kezdődött a napi kalandtúra.Fél tíz volt már mire kiszáltunk a kocsiból. Kipakoltuk a bicajokat, aztán kis keresgélés után meglett a kék csík ami elvileg az egész utunkat kiséri majd. Sejtettem, hogy ez eleje durva lesz. Fel kellett szenvedni magunkat a Tenkesre, ami utólag a GPS adatok szerint is 200 méter szintemelekedés volt nagyjából 2-3 kilóméteren.
Ezt éreztük is felfelé rendesen, hamar bemelegedtünk. Az már az elején látszott, hogy ezen a túraútvonalon nem járnak sokan. Nem volt vészes még, de nem is volt szépen tisztán tartva. A jelzések még egész jól megvoltak, de minden kereszteződésnél tanakodtunk kicsit. Haroldnak a telefonja ráadásul nem volt tejesen feltöltve, így spóroltunk is az energiával. Valami megérzés lehetett, hogy egyenlőre még nem kell navigálni. Ahogy feljebb értünk, egyre szebb lett az erdő, és az út is jobb lett. Látszott, hogy a Tenkes egy nagy kőkupac, amin van kis föld. A hegytetőn már egész kultúrált volt a túristaút. Több jelzés is ment, voltak tűzrakó és pihenőhelyek is. Forrás után nem is néztünk nagyon, nem volt akartunk letérni nagyon az útról.
Nagyon lassan haladtunk, sok volt a fel-le szakasz. A lefelé szakaszokon sem lehetett nagyon elengedni, mert vagy az út nem volt megfelelő, vagy nézni kellett a jelzést. A kék jelzés az teljesen összevissza szeli át a hegységet, de mivel ez volt a terv ezért próbáltuk tartani is magunkat ehhez. Ennek következtében az út levitt minket a hegy aljára Vókány felé. Miután kereszteztük a műutat, nem ment fel a hegyre, hanem szépen mellett ment az útvonal az erdő szélén. Ez eleint egész jó volt, bár a jelzéseket itt is keresgetni kellett. El is mentünk egyszer, és mivel régen nem volt kék csík, megnéztük a navigációt. Hát persze el is mentünk más irányba, úgyhogy visszafordultunk és megkerestük a jelzést. 
A rét után itt az erdő már kevésbé volt kijárva, sok vaddisznó túrás is volt amivel eggyütt jár, hogy vizes minden. A Harold az egész jól vette az akadályokat, igaz rajta hosszú nadrág volt. Most Én voltam az aki rinyált a vadon meghódítása közbeni kellemetlenségek miatt. Általában nincs bajom ezzel, csak most valahogy máshogy álltam a dologhoz és azt hittem ez egy szép rendezett erdei túraút lesz. Volt itt minden, bogáncs, csalán, szeder, rózsa, akác, keresztbe fa, vizes fű, sár stb. Meg is jegyeztem, hogy a Harold mennyit fejlődött, egyrész jó tempót is teker, másrész már bírja az erdőt. Aztán azért újra járható lett az út, egy kaptatón át újra felmentünk a hegyre. A tetőn megérkeztünk a szőlő ültetvényre. 
Az út a szőlő és az erdő határán vezetett. Itt is olyan volt a jelzés mint a fehér holló kb, de amikor már azt gondoltuk, hogy nem lesz akkor felbukkant. A kilátás viszont nagyon szép volt. A Tenkes a másik oldaláról, Szársomlyó, a Fekete-hegy, Siklós és a vár, a környező falvak és a véget nem érő szőlőtőkék. Itt viszont nem nagyon lehetett tájékozódni. Sűrűn kellett nézni a GPS-t és reménykedni abban, hogy nem merül le. Szőlő már nem sok volt, itt-ott volt azért amiről lehetett csipegetni 1-2 szemet. Az egyik alkalommal, amikor szintén megálltunk tájékozódni egy váratlan és kellemetlen hangra lettünk figyelmesek: ereszt a hátsó gumim. Hát ez még hiányzott a túrához nagyon. Már az elején éreztem, mintha laposabb lett
volna a gumim, de nem tulajdonitottam neki nagyobb jelentőséget. Az lehetett, hogy a tüskénél csak akkor eresztett ki levegőt, amikor alul volt a fordulóponton és ezért nagyon lassú volt a folyamat. Nekivetkőztünk és a hátső kerék leszedése nélkül próbáltuk megoldani a feladatot. Ez egész jól sikerült is. Bár nekem úgy tűnt nem lett jó a ragasztás, de végül is nem eresztett a kerék csak laposabb volt mint amit megszoktam. Folytattuk utonkat a cél felé a szőlőben. Egyre közelebb értünk Szársomlyóhoz, jó sok siklóernyős repült. Keringtek a hegy fölöt, mint valami keselyű a haldokló dög fölött. Itt már régóta kék csíknak a nyomát sem láttuk, csak a GPS segítségével haladtunk.
Ezt éreztük is felfelé rendesen, hamar bemelegedtünk. Az már az elején látszott, hogy ezen a túraútvonalon nem járnak sokan. Nem volt vészes még, de nem is volt szépen tisztán tartva. A jelzések még egész jól megvoltak, de minden kereszteződésnél tanakodtunk kicsit. Haroldnak a telefonja ráadásul nem volt tejesen feltöltve, így spóroltunk is az energiával. Valami megérzés lehetett, hogy egyenlőre még nem kell navigálni. Ahogy feljebb értünk, egyre szebb lett az erdő, és az út is jobb lett. Látszott, hogy a Tenkes egy nagy kőkupac, amin van kis föld. A hegytetőn már egész kultúrált volt a túristaút. Több jelzés is ment, voltak tűzrakó és pihenőhelyek is. Forrás után nem is néztünk nagyon, nem volt akartunk letérni nagyon az útról.
Nagyon lassan haladtunk, sok volt a fel-le szakasz. A lefelé szakaszokon sem lehetett nagyon elengedni, mert vagy az út nem volt megfelelő, vagy nézni kellett a jelzést. A kék jelzés az teljesen összevissza szeli át a hegységet, de mivel ez volt a terv ezért próbáltuk tartani is magunkat ehhez. Ennek következtében az út levitt minket a hegy aljára Vókány felé. Miután kereszteztük a műutat, nem ment fel a hegyre, hanem szépen mellett ment az útvonal az erdő szélén. Ez eleint egész jó volt, bár a jelzéseket itt is keresgetni kellett. El is mentünk egyszer, és mivel régen nem volt kék csík, megnéztük a navigációt. Hát persze el is mentünk más irányba, úgyhogy visszafordultunk és megkerestük a jelzést. 
A rét után itt az erdő már kevésbé volt kijárva, sok vaddisznó túrás is volt amivel eggyütt jár, hogy vizes minden. A Harold az egész jól vette az akadályokat, igaz rajta hosszú nadrág volt. Most Én voltam az aki rinyált a vadon meghódítása közbeni kellemetlenségek miatt. Általában nincs bajom ezzel, csak most valahogy máshogy álltam a dologhoz és azt hittem ez egy szép rendezett erdei túraút lesz. Volt itt minden, bogáncs, csalán, szeder, rózsa, akác, keresztbe fa, vizes fű, sár stb. Meg is jegyeztem, hogy a Harold mennyit fejlődött, egyrész jó tempót is teker, másrész már bírja az erdőt. Aztán azért újra járható lett az út, egy kaptatón át újra felmentünk a hegyre. A tetőn megérkeztünk a szőlő ültetvényre. 
Az út a szőlő és az erdő határán vezetett. Itt is olyan volt a jelzés mint a fehér holló kb, de amikor már azt gondoltuk, hogy nem lesz akkor felbukkant. A kilátás viszont nagyon szép volt. A Tenkes a másik oldaláról, Szársomlyó, a Fekete-hegy, Siklós és a vár, a környező falvak és a véget nem érő szőlőtőkék. Itt viszont nem nagyon lehetett tájékozódni. Sűrűn kellett nézni a GPS-t és reménykedni abban, hogy nem merül le. Szőlő már nem sok volt, itt-ott volt azért amiről lehetett csipegetni 1-2 szemet. Az egyik alkalommal, amikor szintén megálltunk tájékozódni egy váratlan és kellemetlen hangra lettünk figyelmesek: ereszt a hátsó gumim. Hát ez még hiányzott a túrához nagyon. Már az elején éreztem, mintha laposabb lett
volna a gumim, de nem tulajdonitottam neki nagyobb jelentőséget. Az lehetett, hogy a tüskénél csak akkor eresztett ki levegőt, amikor alul volt a fordulóponton és ezért nagyon lassú volt a folyamat. Nekivetkőztünk és a hátső kerék leszedése nélkül próbáltuk megoldani a feladatot. Ez egész jól sikerült is. Bár nekem úgy tűnt nem lett jó a ragasztás, de végül is nem eresztett a kerék csak laposabb volt mint amit megszoktam. Folytattuk utonkat a cél felé a szőlőben. Egyre közelebb értünk Szársomlyóhoz, jó sok siklóernyős repült. Keringtek a hegy fölöt, mint valami keselyű a haldokló dög fölött. Itt már régóta kék csíknak a nyomát sem láttuk, csak a GPS segítségével haladtunk. 
Villány már elérhető közelségben volt, mikor újra feltűnt a jelzés. Most viszont egy kerítéssel volt elkerítve az erdő és a túloldalon egy olyan erdei út volt, amin már kb 50 éve nem járhatot senki. Fák bedőlve, csalán, bokrok minden ami kell. Na hát itt lefelé nem volt kellemes bicajozni, bukdácsolni a fákon és keresztül gázolni a bozóton. Ráadásul egy kis idő múlva kiértünk újból az ültetvényre, ahova sima úton is eljuthattunk volna. Csak akkor a "ha már itt vagyunk menjünk a kék jelzésen" jelmondatot mondta a Harold. Kicsit úgy éreztem, mintha olyan helyen járnék ahol előttem még senki se járt, főleg bringával. Na innen már legurultunk a főútra, és onnan betekertünk Villányba. Négy és fél óra alatt tettük meg a 30 kilómétert. Ilyen lassan még sose haladtam bicajjal. A kék jelzés felfestése valami botrány, az útvonal is magára van hagyva. A Tenkesen kívűl sehol nincs rendben tartva. Egyszóval nem ajánlom GPS nélkül senkinek sem ezt a túraútvonalat. Nagyjából fél óra mehetett el azzal, hogy próbáltunk tájékozódni.Itt találkoztunk Harold ismerőseivel, akik megmutatták hol együnk és hol és mit igyunk. Ha már borfesztivál, akkor nem mehetünk úgy el, hogy nem iszunk bort.
Előtte kitaláltuk, hogy eszünk sült kolbászt. Nálam volt az emergency 1000-es Haroldnál meg 2000 Forint volt. Nos hát ebből gondoltuk bőségesen belakmározunk, ami persze nem így lett. Fejenként fél kolbász, mustárral, kenyérre és fél liter ásványvízzel 2200 Forintba került. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon finom volt, de azért ez igen borsos ár volt érte. Még kicsit körülnéztünk, elraktam egy programfüzetet és megnéztük az Agancsos pincét, ahol a finom bor van. Én nem vagyok nagy borszakértő, ezen lehetett érezni, hogy valóban szőlőből van: finom volt. Azt hiszem délután három óra körül indultunk vissza. Benéztünk vízért a Harold ismerőseihez, aztán nekiláttunk a beton útnak. Természetesen szembeszél fújt végig és a nap is szemből sütött. 
Az biztos, hogy nem fáztunk. Ismét megnéztük a szársomlyói siklóernyősöket, aztán haladtunk tovább. Ekkor már a hátsó felem érezte a sok bringán töltött időt és amúgy is unalmas a betonon tekerni. Az autók is mentenk szüntelenül, igazából már csak az maradt, hogy minél gyorsabban visszaérjünk a kocsihoz. Lassan kirajzolódott a Tenkes újra és innen nézve a kőbánya is látszott. Még feltekertünk a parkolóhoz, és végre az autónál voltunk.Délután 5-re értem haza és mitagadás elfáradtam azért. Összeségében nem bántam ezt a döntést, de jobbra számítottam az út minőségével kapcsolatban. Haroldnak bejött ez a dzsungelharcos rambó téma.
Kilóméter óra adatok:
mxs: 39,5 km/h
odo: 1815,9 km
dst: 50,28 km
tm: 4:10:53
avs: 12 km/h
Google Earth kml odafelé
Google Earth kml visszafelé
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése