Az előző heti útvonalat terveztük be a mostani alkalomra is. 
A Pásztor-forrásnál majd még eldöntjük az útvonalat attól függően, hogy a Harold mennyire siet. Úgy indult, hogy a Pubi és a Pepe is jön, de közbejött nekik egyéb elfoglaltság. Nálam is rezgett a léc, még kicsit beteg is voltam és előző nap focin összeszedtem egy comb sérülést is. A sportkrémes ápolgatásnak köszönhetően egész jó lett a lábam, úgyhogy nem kényeskedtem. Mentem reggel a Harold-ért, a Viktorral meg Zobákpusztán beszéltük meg a találkozót. Ismét nem sikerült időben elindulni, fél kilenc lett mire kitóltuk a bicajokat a kapun. Az idő szép volt, de kicsit hűvös. Harold ujjatlan polóba jött, amit később azért meg is bánt.
Indulásnak a szokásos Gubér, onnan Petőfi-akna felé át Zobákpuszta. Kicsit siettettem a Harold-ot, hogy a Viktor ne várjon ránk olyan sokat.
Fél óra alatt értünk fel, a Viktor már várt ránk, igaz csak pár perce.
Innen elindultunk Pusztabánya felé, ahol letértünk a beton útról a zöld csík mentén. Itt a Hárs-tetőre ami kis kihívást jelent, itt a Harold már nem fázott. Ez után következett az a jó rész, ami elvisz a Réka-várhoz. Viktornak is tetszett ez a rész, bár ő azért óvatosan engedi ki a fékeket ha jön egy jó kis lejtő. Itt meg-megáltunk, vagy nézelődni, vagy pisilni, vagy a Harold-ra várni, amíg a lábujja regenerálódik valami körömágyproblémából. A fenti tisztáson is megálltunk, és most nem felejtettem el lefotózni az Erdő fohásza című írást. Ismét elmentünk a vár romhoz körülnézni. Utána visszamentünk, és megnéztük a "rendes" utat le az óbányai beton útra. Meredekségben nem volt hiány itt sem, de így fél perc alatt le lehet érni a műútra a 10 perces botladozás helyett. A Viktor itt is tólta lefelé 1-2 helyen, ami számára már a túl meredek kategória. 
Eltekertünk a forrásig friss vizet vételezni. Sok kiránduló volt Óbányán, közben meg is jegyeztük, hogy milyen szép kis takaros falucska és egy hétvégi házat el is fogadnánk itt tulajdonképpen. A kék négyzet vitt fel minket a piros csík elágazáshoz, szokás szerinti elektromos kapuval. Onnan fel kellett tekerni a szőlőskertekhez, ami egy jó 50 méter szintemelekedés. Ez után visszakanyarodik az út, ahol Csalán-hegy még 150 méter szintemelkedés vár a kerekesre. Viktor-nak pont olyan napja volt, amikor nem nagyon ment a tekerés, így most ezeket az emelkedőket nehezebben vette mint általában. A Pásztor-forrás előtti kereszteződésben elváltam a többiektől, nem akartam kihagyni a "jó kis downhilles" utat. Hamar le is száguldoztam a forrásig. Itt megettük az izomszeleteket, közben kiültünk napozni kicsit. Beszéltünk a hazafelé útról, Harold mondta, hogy nem siet annyira és 14 óra előtt nem is akar hazaérni. Az utiterv akkor a Dió-kút felé lett meghatározva. 
Feltekertünk betonon a lőtérig és ott átmentünk a forrás felé. Megáltunk a körtefánál, de már nem sok volt rajta, az is még mindíg iszonyat savanyú volt. Nyílott viszon valami szép lila virág a réten, amit próbáltam lefotózni. Ezt nem kellett volna, a guggolásttól újra elkezdett fájni a lábam. Ezt követően gyorsan legurultunk Püspökszenlászlóra. Ott éppen egy kirándulásból táboroztak a gyerekek, mindenféle őszi erdei dolgokat gyűjtögetve. Innen kiélvezve a hosszan tartó lejtőt, lesuhantunk Hosszúheténybe. Ott a Viktor elment hazafelé, nem akart másodszor is feltekerni Kövestetőre. Itt Én már azért fáradtam, de elindultunk a hegyre. A Harold nagyon ment felfelé, nem is értem utol, a verseny óta átment ironman-be. A hoteltől szép nyugisan ereszkedtünk Vasas-ig. Ott még összefutottunk a Family-Frostos emberkével, vettünk egy zacskó vaníliás profiterolt. Kiderült, hogy ő is bicajozott régen erdőben, el is dumáltunk vele kicsit. Szép kis túra lett a vég 50 km körül, amit kényelmesen jólesően tekertünk végig.
A Pásztor-forrásnál majd még eldöntjük az útvonalat attól függően, hogy a Harold mennyire siet. Úgy indult, hogy a Pubi és a Pepe is jön, de közbejött nekik egyéb elfoglaltság. Nálam is rezgett a léc, még kicsit beteg is voltam és előző nap focin összeszedtem egy comb sérülést is. A sportkrémes ápolgatásnak köszönhetően egész jó lett a lábam, úgyhogy nem kényeskedtem. Mentem reggel a Harold-ért, a Viktorral meg Zobákpusztán beszéltük meg a találkozót. Ismét nem sikerült időben elindulni, fél kilenc lett mire kitóltuk a bicajokat a kapun. Az idő szép volt, de kicsit hűvös. Harold ujjatlan polóba jött, amit később azért meg is bánt.Indulásnak a szokásos Gubér, onnan Petőfi-akna felé át Zobákpuszta. Kicsit siettettem a Harold-ot, hogy a Viktor ne várjon ránk olyan sokat.
Fél óra alatt értünk fel, a Viktor már várt ránk, igaz csak pár perce. Innen elindultunk Pusztabánya felé, ahol letértünk a beton útról a zöld csík mentén. Itt a Hárs-tetőre ami kis kihívást jelent, itt a Harold már nem fázott. Ez után következett az a jó rész, ami elvisz a Réka-várhoz. Viktornak is tetszett ez a rész, bár ő azért óvatosan engedi ki a fékeket ha jön egy jó kis lejtő. Itt meg-megáltunk, vagy nézelődni, vagy pisilni, vagy a Harold-ra várni, amíg a lábujja regenerálódik valami körömágyproblémából. A fenti tisztáson is megálltunk, és most nem felejtettem el lefotózni az Erdő fohásza című írást. Ismét elmentünk a vár romhoz körülnézni. Utána visszamentünk, és megnéztük a "rendes" utat le az óbányai beton útra. Meredekségben nem volt hiány itt sem, de így fél perc alatt le lehet érni a műútra a 10 perces botladozás helyett. A Viktor itt is tólta lefelé 1-2 helyen, ami számára már a túl meredek kategória. 
Eltekertünk a forrásig friss vizet vételezni. Sok kiránduló volt Óbányán, közben meg is jegyeztük, hogy milyen szép kis takaros falucska és egy hétvégi házat el is fogadnánk itt tulajdonképpen. A kék négyzet vitt fel minket a piros csík elágazáshoz, szokás szerinti elektromos kapuval. Onnan fel kellett tekerni a szőlőskertekhez, ami egy jó 50 méter szintemelekedés. Ez után visszakanyarodik az út, ahol Csalán-hegy még 150 méter szintemelkedés vár a kerekesre. Viktor-nak pont olyan napja volt, amikor nem nagyon ment a tekerés, így most ezeket az emelkedőket nehezebben vette mint általában. A Pásztor-forrás előtti kereszteződésben elváltam a többiektől, nem akartam kihagyni a "jó kis downhilles" utat. Hamar le is száguldoztam a forrásig. Itt megettük az izomszeleteket, közben kiültünk napozni kicsit. Beszéltünk a hazafelé útról, Harold mondta, hogy nem siet annyira és 14 óra előtt nem is akar hazaérni. Az utiterv akkor a Dió-kút felé lett meghatározva. 
Feltekertünk betonon a lőtérig és ott átmentünk a forrás felé. Megáltunk a körtefánál, de már nem sok volt rajta, az is még mindíg iszonyat savanyú volt. Nyílott viszon valami szép lila virág a réten, amit próbáltam lefotózni. Ezt nem kellett volna, a guggolásttól újra elkezdett fájni a lábam. Ezt követően gyorsan legurultunk Püspökszenlászlóra. Ott éppen egy kirándulásból táboroztak a gyerekek, mindenféle őszi erdei dolgokat gyűjtögetve. Innen kiélvezve a hosszan tartó lejtőt, lesuhantunk Hosszúheténybe. Ott a Viktor elment hazafelé, nem akart másodszor is feltekerni Kövestetőre. Itt Én már azért fáradtam, de elindultunk a hegyre. A Harold nagyon ment felfelé, nem is értem utol, a verseny óta átment ironman-be. A hoteltől szép nyugisan ereszkedtünk Vasas-ig. Ott még összefutottunk a Family-Frostos emberkével, vettünk egy zacskó vaníliás profiterolt. Kiderült, hogy ő is bicajozott régen erdőben, el is dumáltunk vele kicsit. Szép kis túra lett a vég 50 km körül, amit kényelmesen jólesően tekertünk végig.Kilóméter óra adatok:
mxs: 53 km/h
odo: 1765.6 km
dst: 47,87 km
tm: 3:29:41
avs: 13,7 km/h
Google Earth kml
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése